Drágán vett kéjnők közt

Lassan naponta halljuk a „dubajozás” szót, így mára megtanultuk: azokra a leányzókra vonatkozik ez, akik azért utaztak szervezett turnusokban az Arab Emirátusokba, hogy a férfiak kedvére tegyenek. Méghozzá egy halom pénzért.
– Ma már szinte szitokszó lett Dubai, és annyira figyelik a lányokat, hogy sokan új célpontokat választottak maguknak, Párizst, Londont vagy Tel-Avivot. Az ilyen külföldi kiruccanásoknak több szintje van. Vannak egyszerű fiatalok, például egyetemisták, akik megirigylik a luxuskörülményeket, felhívják az ügynökségeket, és mondjuk táncosnőnek szegődnek. Rendszerint aztán elcsábulnak, amikor egy üzletember többet ígér nekik egy aktusért, mint amennyit itthon egy hónap alatt kereshetnek. Ilyenkor mindig találnak indokot, például: csak addig csinálom, amíg visszafizetem a diákhitelt. A könnyen jött pénz persze könnyen megy, és megint a Dubaiba tartó repülőgépen találják magukat – meséli Szalai Vivien, aki az utóbbi években alaposan beleásta magát e kényes témába.

Külön kategória a „profiké”. Őket akkor hívják, amikor egy sejk palotájába összegyűjtenek néhány tucat modellt és szépségkirálynőt, akik – ha nincsenek gátlásaik – ilyenkor több tízezer eurót kaszálhatnak. Lehet alapja annak a szóbeszédnek, hogy a hazai celebvilágból többen „dubajozásból” tartják fenn magukat, hiszen abból nem élhetnének ilyen fényesen, hogy évente szerepelnek egy férfimagazinban.

Az újságírónő Szalai Vivien régóta játszott a gondolattal, hogy saját könyve legyen. Olyan sikeres nőkről írt volna szívesen, akik a maguk erejükből jutottak fel a csúcsra. Az élet azonban úgy hozta, hogy két kötete egészen más csúcsokról szól…
– Egy szórakozóhelyen véletlenül botlottam bele egy lányba, aki bevallotta, hogy a testéből él ilyen luxusban. Azt ígérte, majd egyszer, ha kedve tartja, olyan sztorikat mesél nekem, amiknek nem tudok ellenállni. Tartotta is a szavát, néhány év múlva kitálalta a maga kalandokkal, perverziókkal és mocsokkal teli történetét – meséli Vivien. Hiába faggatnám azonban arról, hogy ki is az a luxusprosti, aki budai milliárdosokkal és hazai politikusokkal is összeszűrte a levet. A pikáns könyvek szerzője ugyanis aláírt egy szerződést, melyben megígéri, élete végéig megőrzi a hölgy kilétének titkát. Főhőse azonban létező, élő személy, akit egy órára birtokolni „státusszimbólumnak” számít bizonyos körökben. Egyes férfiaknak alkalmanként több százezer forintot is megér, hogy eldicsekedhessenek a haveroknak: nekik megvolt egy címlaplány.

Vajon egy ilyen könyv reklámot csinál-e a prostitúciónak? S kik olvassák a túlfűtött erotikával és vad aktusokkal tarkított leírásokat?
– Először azt hittem, hogy nőknek írok. Kiderült azonban, hogy legalább annyi férfi veszi kezébe a regényeimet. Egy sokak számára izgalmas, végletes világot mutatok be, de nem csapok reklámot a prostitúciónak. Még azt a lányt sem tudtam megkedvelni, aki elmesélte nekem a maga különös „karrierjét”, pedig megpróbáltam. Egy hideg, rideg, számító, pénzéhes nőt ismertem meg, akit sosem láttam sírni, nevetni vagy őszintén vágyódni. Érzéketlen géppé vált, számára a szex „színtiszta üzlet”, és ha akar se tud már magából érzelmeket kicsiholni – mondja Szalai Vivien. – Hogy is tudná különben túlélni egy nő, hogy egyszerre több tucat arab megy rajta végig, úgy, hogy a végén kórházba kerül?

A könyvek fogadtatása meglepő. Akadnak olyan lányok, akik azt írták a szerzőnek: amikor megszorultak, maguk is gondolkodtak azon, hogy a testükkel jussanak pénzhez. A gyomorforgató sztorikat olvasva azonban visszarettentek, és ráébredtek: ha ezt az életet választják, keményen megfizetnek érte.

Kik azok a pasik, aki attól érzik az élet császárának magukat, hogy luxusprostit bérelnek? Ezt csak sejtetik a drágán vett kéjről szóló leírások, melyekben csupán az urak keresztnevei szerepelnek. Említenek például egy Péter nevű ügyvédet, aki az orvos nejét csalja a prostival. Mindez izgalmas feladványnak bizonyult a feleségek számára, akiktől a szerző számos levelet kapott. Többen írták azt, hogy a félrelépő Péterben egyértelműen ráismertek a férjükre...