Jogi esetek

Hősünk kettős életet élt. Házassága előtt egy évvel összeismerkedett egy lánnyal, megszerették egymást, kapcsolatot létesítettek, de ettől függetlenül a férfi továbbra is együtt élt korábbi barátnőjével, és hamarosan el is vette feleségül. A frigyükből született egy baba, de idejét rendszeresen a szeretőjénél töltötte, sőt, a férfi nevére lakást is vásároltak, amiről emberünk később válóperében úgy nyilatkozott, azt a nő pénzéből vették, de az ő segítségével újították fel. A házasságon kívüli kapcsolat odáig jutott, hogy közös gyermeket vállaltak, ám ezt megtudva a feleség beadta a válópert. Az eljárás a tárgyalási szakaszba ért, a pár már a vagyonon osztozkodott, végül mégis megszüntették az eljárást. A nagy kibékülés örömére a férfinak két gyermeke is született: egyik a házasságából, másik pedig a szeretőjétől, akivel kapcsolatát továbbra is fenntartotta. A félbeszakadt válóper után hat évig folyt ez így, míg ezúttal a szerető unta meg a helyzetet. Nem akart azonban üres kézzel távozni, és ezért az élettársi szabályokra való hivatkozással a férfi vagyonának egy jelentős részét követelte, beleértve az általuk huzamos ideig közösen használt lakást is.

A polgári törvénykönyv az élettársnak sok szempontból a házastárshoz hasonló jogokat biztosít, vagyis a vagyonközösség megszűnésekor a felek közreműködésük arányában részesülnek a vagyonból, ám ha ez pontosan nem állapítható meg, akkor az arány fele-fele. Az volt csak a kérdés, hogy élettárs-e a szerető vagy nem.

A jogszabály szerint élettársnak minősül két, házasságkötés nélkül érzelmi és gazdasági közösségben élő személy. Mivel a férfi tizennégy évig állt kapcsolatban a nővel, anyagilag segítette őt és közös gyermekeiket, ezenfelül szabad idejében folyton velük volt, sőt barátnőjének munkát adott a cégénél – innen nézve ez valóban túllépett egy szokásos barát-barátnő viszonyon. De az élettársi közösség gazdasági közösséget is feltételez, vagyis azt, hogy a felek közös kasszán vannak. Ennél is fontosabb, hogy a férfinak menet közben megmaradt a felesége, akivel életvitelszerűen együtt élt, gyermekeiket nevelték, közösen vezették a háztartást. A Ptk.-nak erről is van mondanivalója: a házastársak közös tulajdonába kerül mindaz, amit a házasság fennállása alatt együttesen vagy külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik fél különvagyonába tartozik. Eszerint ha egy ember egyszerre tart házastársat és élettársat, komoly gondban van az osztozkodásnál, ugyanis az együttlét ideje alatt szerzett vagyon mindkét irányban közösnek minősülne, amiből a feleség a felét, a szerető pedig a közreműködésének arányában neki járó részt vihetné.

A bíróság végül arra jutott: a szerető nem volt élettárs, mert nem lehetséges, hogy egyszerre fennálljon a házastársi, illetve az élettársi életközösség. Ennek ellenére a szerető követelhet pénzt a férfitól, de nem élettársi jogcímen, hanem azért, mert maga is pénzt adott annak a lakásnak a megvásárlásába, amelyben lakott – ezt azonban már új eljárásban kell bizonyítania.