Zsák a foltját cérna nélkül

Amikor a közvélemény-kutatók felteszik a kérdést: házassági vagy élettársi együttélés, szinglilét vagy családi élet – a magyarok többsége egyértelműen a törvényesített párkapcsolat mellett teszi le a voksát. De mi a helyzet a valóságban? Emberemlékezet óta nem kötöttek ilyen kevés házasságot, mint 2007 első félévében. Ötven éve majdhogynem minden nő házasságra lépett legalább egyszer – míg ha a mai helyzetet vetítjük előre, a lányok fele pártában maradva tart a vénlánykorba.
A gyerekvállalás kérdésében is szilárd elveket vallanak honfitársaink: a megkérdezettek kétharmada szerint elengedhetetlen a házasságkötés, ha az együtt élő párnak gyereke születik. A valóság azonban másképp fest. Nemcsak Magyarországon jellemző, hanem a modern társadalmakban általános jelenség, hogy a szülők egyre többen „szabad házasságban”, illetve egyedül vállalnak a gyermeket.
A családi lelkek kutatói szerint igenis oka van annak, ha szülők nem állnak az anyakönyvvezető elé. Legtöbbször üres kifogás, hogy a papír nem jelent semmit. A házasságkötéssel szinte teljes felelősséget vállalunk másokért, és nem utolsósorban bennünket árgus szemekkel figyelő rokonokat is kapunk – valójában ettől (is) fél az emberek többsége.
A sokat emlegetett felmérések arról is tanúskodnak, hogy a magyar nők két-három gyereket szeretnének szülni. Aztán amikor utánaszámolunk, kiderül: igazából minden száz optimista válaszadó csak átlagosan 128 gyereket nevel fel. Az anyaságot tehát csak elvben tartják nagyra.
Egy internetes fórumon olvastam egy 27 éves, nyírbátori nő sorait: „Elegem van a címlapokról mosolygó szuperanyákból, akik mindig felhőtlenül boldogok, fáradhatatlanul önfeláldozók, tökéletes alakúak. Jó társak, jó szeretők, s egyben pontos, megbízható munkaerők. Én az ilyen elvárások egyikét sem tudom teljesíteni. A férjem, amióta szültem, kimaradozik, s ha letelik a gyes, nem biztos, hogy a főnököm ténylegesen visszavesz. Formailag biztosan lesz munkám, de ez csak az első leépítésig tarthat. Tudom, hogy nem tűrik meg a kisgyermekes anyukákat.”
Ez is egy szelete a valóságnak, Magyarországon, 2007 augusztusában.

Anyák otthon
Napjainkban az első gyerek születésekor az édesanyák átlagos életkora 25,7 év. A kilencvenes években a harmadik ikszen túl szülő nők aránya 18 százalékról 29-re emelkedett.
Miközben egyre kevesebb gyerek született, a rendszerváltás után folyamatosan nőtt az anyasági ellátásokat igénybe vevők aránya, jóval többen használták ki a gyes mindhárom évét. Az emelkedő munkanélküliség idején népszerű lett a „főállású anyaság”, azaz a gyet is.
Az ötévesnél fiatalabb kisgyereket nevelő nők közül alig minden harmadik vállal fizetett munkát. Erre az adhat magyarázatot, hogy más uniós tagállamokhoz képest nálunk az anya jóval hosszabb ideig maradhat „hivatalosan” otthon, illetve a kismamák kevés lehetőséget kapnak, hogy dolgozhassanak.

Jó dolog a házasság, csak kicsit sokáig tart – állapította meg a reformkori író, báró Eötvös József. Ezúttal engedjük el fülünk mellett a mondat ironikus élét, s nézzük, milyen érvek szólnak egy kapcsolat szentesítése mellett!
– Utálnám, ha a férjem úgy mutatna be egy társaságban, hogy a párom vagy netán az élettársam – mondja a 36 éves Németh Erika, aki Egerben köztisztviselő, és két kicsi gyerek anyukája. Úgy érzi, a „feleség” titulus megbecsülést szerez neki, s olyan biztonságérzetet, ami nélkül nem is vállalta volna a gyerekeket. Huszonévesen kerültek össze a férjével, majd együtt építkeztek, együtt adósodtak el 25 évre, így természetesnek tartják, hogy mindezt a házastársi vagyonközösség jegyében tegyék.
A házasság tehát társadalmi, gazdasági előnyökkel jár. A kutatók 41 ország fiait kikérdezve arra jutottak, hogy honfitársaink jobban ragaszkodnak a páros élet megszokott intézményéhez, mint a nyugat-európaiak. A magyarok kétharmada konzervatív: még hisz benne, hogy a házasság egész életre szól.
A házasság egészségvédő szerepét tanulmányok támasztják alá. A tudósok elismerik, hogy a jogilag rendezett kapcsolatban élőket kevésbé veszélyezteti a stressz, a biztonságérzet megóvja őket számos betegségtől. Egyedül talán a túlsúly réme fenyegeti őket: a tengerentúlon a házas férfiak hetven százaléka cipel fölös kilókat, míg a magányos farkasoknak csupán 65 százaléka. Egy amerikai kutatás azt szűrte le, hogy azok a depressziósok, akik beeveztek a családi élet révébe, hamarosan sokkal jobban érezték magukat. Némileg árnyalja a képet, hogy társuknak viszont, aki mindaddig egészséges volt, mérhetően romlott a kedélye a boldogító igen után…
Tréfára fordítva a dolgot: a házasság nagy előnye – tartja a mondás –, hogy minden reggel ágyba hozzák nekünk a kávét. Hátránya viszont, hogy mindig ugyanaz hozza…

Elsárkányosodás ellen
Házasság: kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk – fogalmaz csípősen az ellentábor nevében Karinthy Frigyes. Leginkább a szabadságukhoz – vagy annak illúziójához – ragaszkodnak azok, akik nem kívánják járomba hajtani a fejüket, ehelyett inkább csak összeköltöznek választottjukkal. Ha fiatalok „bútoroznak össze” karikagyűrű nélkül, vagy a szerelem mindenhatóságában hisznek, vagy meghagyják maguknak a változtatás lehetőségét. Ha középkorúak nem esküdnek meg, többnyire az összekuporgatott vagyonukat féltik.
– Még egyszer nem szeretném megégetni magam – vallja be a 45 éves, elvált Kozák Ilona. Mostani párjával – az asszony büszkén ejti ki ezt a titulust, talán azért, mert a férj szóról rossz emlékei vannak – 18 éve élnek együtt. Ilona első házasságából született, nagy fia már elköltözött, így csak a közös, tizenhat éves lányukat nevelgetik.
Hogy miért élettársi kapcsolatban? Abban a házban élnek, amit az asszony a szüleitől kapott, ezt tehát nem nevezhetik közös szerzeménynek. A férfi két bőrönddel érkezett, s még az első feleségével közös ház feléről is lemondott, hogy ne kelljen gyerektartást fizetnie. Ilona úgy irányította, hogy a gyarapodásuk az ő nevére írt házat változtassa palotává. Így még inkább magához köti a kényelemhez szokott embert. S attól sem kell tartania, hogy a férfi gyermekei örökölnének a közösen szerzett vagyonból.
Ha pedig netán kiderülne, hogy mégsem együtt szeretnék leélni az életüket, sokkal kevesebb bonyodalom árán válhatnak ágytól és asztaltól.
Az anyagi megfontolásokon túl az együttélés előnye lehet, hogy egyik fél sem kényelmesedik el benne. Mivel az ilyen kapcsolat nem feltétlen szól holtomiglan, a nők nem sárkányosodnak el, a basáskodásra hajlamos férfiak pedig remélhetőleg ritkábban telepednek borostásan a tévé elé.
Szijjártó Gabriella
Palágyi Edit