Jogi esetek

Ha már a közelmúltban annyi szó esett a közúti balesetekről, mélyedjünk el kicsit a KRESZ-ben. A következő eset arról szól, hogy gyalogosként meddig mehetünk el a gyalogátkelő adta lehetőségek kiaknázásában.
Egy teherautó szépen csordogált a forgalommal a városban. A zebra előtt a járdán kétfelől várakoztak a gyalogosok, és mivel az autók lassan, de folyamatosan haladtak, nem léptek le a járdaszegélyről. A teherautó sofőrje harminchat-harminchét kilométer per órával hajtott. Egy pillanatra félrenézett, parkolóhelyet keresve, és éppen ekkor talált egy férfi, elsőbbsége tudatában, leszegett fejjel az úttestre pattanni. A vezető már nem tudott lefékezni, elütötte. A gyalogos nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Hasonló esetben az a fő kérdés, hogy elkövetett-e bűncselekményt – egészen pontosan közúti baleset gondatlan okozását – a teherautó sofőrje. Természetesen a gyalogosnak elsőbbsége van a gyalogos-átkelőhelyen, illetve akkor is, ha olyan úttesten kel át, amelyikre az autós éppen rákanyarodik. Az elsőbbség megadása onnantól kezdve érvényes, hogy a gyalogos lelépett az úttestről, de az autósnak már élnie kell a gyanúperrel, amint a fehér csíkokat meglátja az úttesten, illetve olyan helyhez ér, ahol egyébként nem neki van elsőbbsége. A KRESZ ezt úgy fogalmazza meg, hogy az átkelőt csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel lehet gépjárművel megközelíteni, akár sétafikál rajta valaki, akár nem. A mi esetünkben erre hivatkozott az ügyészség, mondván: emberünk nem tanúsított fokozott óvatosságot, mert nem olyan sebességgel hajtott, hogy elengedhesse a zebránál várakozó gyalogosokat, ha esetleg megindulnak.
A sofőr ügyvédje szerint azonban a KRESZ nemcsak a járművezetőnek ír elő kötelezettséget, hanem a gyalogosnak is: az úttestre csak akkor léphet, ha meggyőződött ennek veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles késedelem nélkül átkelni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti. A mi esetünkre lefordítva: a gyalogos hibázott, amikor váratlanul kilépett.
Azt hiszem, mindenki számára ismerős a helyzet: a gyalogosoknak elsőbbségük van ugyan, de a folyamatos járműáradat miatt nem tudnak élni vele. Amíg ki nem lép valaki az úttestre, addig nem élhetnek elsőbbségükkel, ha viszont kilépnek, akkor az váratlanul történik, hiszen már előtte is megtehették volna, mégis várakoztak. A bíróság mégis úgy vélte, hogy a teherautó-sofőr nem hibázott: sebességét csökkentette – arról viszont nem tehetett, hogy a gyalogos féktávolságon belül lépett elé. Egy lassan guruló személyautónak 14­15 méter éppen elég a megálláshoz, de egy teherautónak nem feltétlenül –  a helyzetet a gyalogos rosszul mérte fel. Ezért a sofőrt felmentették a vád alól.