Duruzsol a második

Csécse fent van az ország északkeleti csücskében, nagy írójának, Móricz Zsigmondnak a szavaival élve a „ficfás” Tiszaháton, ahol máig jóval több maradt meg a múltból, mint az ország más tájain. De kemencéről itt is csupán egyről tudni. Illetve most már kettőről. Mert özvegy Móricz Ferencnének nemrég elege lett a „bóti” kenyérből, s nekiállt kemencét építeni.
Nyolcvanhét évesen!
Igaz, a vele együtt lakó lánya meg a fia segített, az értelmi szerző és a fő kivitelező azonban mégiscsak ő volt: taposta, dagasztotta a sarat, és két nap múlva állt a mű – meg lehetett pihenni.
Igen ám, de Margit néni nem az a pihenős fajta. Ha az volna, örök életre befejezte volna a kenyérdagasztást. Mert az nem játék, annak súlya csak a répa egyeléséhez hasonlítható. A legtöbb asszony ezért is fogadta annak idején örömmel a bolti kenyeret, mert megszabadult egy kegyetlenül nehéz munkától. Ráadásul ha egyszer begyújtották, a kemencének már többet nem parancsolhatott.
A Margit néni kemencéjének se lehet csak úgy parancsolgatni. De nem is kell, mert rendesen megépítették és alaposan kiégették. Aztán megtörténhetett a próbasütés. Négy kenyér és egy lepény volt a kísérleti „nyúl” – pompásra sikeredtek.
– Szerettem én a bóti kenyeret is. De nem akartam úgy meghalni, hogy az unokáim meg ne ismerjék a nagyanyjuk kenyerének ízét. Most már meghalhatok – mondja, aztán leteszi a kést, és vízért szalad, hogy átmossa a lecsóbefőtthez feldarabolt paprikahalmot. Ebből is látszik, hogy Margit néninek esze ágában sincs meghalni. Sőt, ha szépen megkérnénk, tán még nekünk is sütne egy kemence kenyeret. Csak rendes lisztet vigyünk, figyelmeztetne, mert a mostani lisztekből olyan a tészta, mint a gumi.
Hogy mikor s kitől tanulta a kenyérsütést meg a kemencerakást, már ő maga sem nagyon tudja. Az édesanyjától nem, az meghalt fiatalon. Hat árvát hagyott maga után. A legidősebb, János testvérük nevelte fel mindőjüket. Horpácsik János pásztor volt, és kemény, harcos ember, aki nemigen hunyászkodott meg az uraságok előtt. Azt volt Móricz Ferenc is: félárva és pásztorember. Így aztán hamar összerúgták a port a mindenféle uraságokkal. És kereshettek másik szabad nyájat.
Hál’ istennek! Mert különben sose találkozik össze Móricz Ferenc Horpácsik Margittal. Nagydobos határában, Perényi báró tanyáján ismerkedtek és házasodtak össze ’41-ben, aztán jöttek sorra a gyermekek. Meg a költözések. Gebe, Csaholc, aztán a férj szülőfaluja, Cégény, míg végül, kétszeri próbálkozás után, kikötöttek itt, a híres író falujában.
Lassan negyven éve csécsieknek mondhatják magukat. Aki pedig kételkedne, kóstolja meg a kenyerüket!