Fő a családi béke

A nagy türelemmel megáldott pedagógus mama, Nellike úgy foglalkozik kis unokájával, mintha a saját elsőszülött csemetéje lenne. A családi asztalt főként hétvégén ülik körül, mert hétköznap minden gyermeknek megvan a szakköri elfoglaltsága az iskola után. A 14 éves Julcsi például néptáncra jár. A két középiskolás, Zoltán és Máté gondolatai most nem a barátaik, de nem is a számítógép, hanem Roland körül forognak.
– Nagyon fiatalon vállaltatok babát – fordulok Pannihoz.
– Rolika szerelemgyerek, eszünkbe se jutott, hogy ne tartsuk meg – feleli. – Szüleim kezdetben nehezen vették tudomásul a döntésünket, féltettek bennünket attól, hogy túl hamar leszünk felnőttek és hogy nem tudunk megélni a havi bevételünkből. Az sem volt mellékes szempont, hogy átmenetileg félbe kellett szakítanunk felsőfokú tanulmányainkat. De most már a nehézségek ellenére sem tudnánk elképzelni Rolika nélkül az életünket.
A középkorú Tóth házaspár anyagilag sajnos nem tud segíteni a fiataloknak, mert a családfő pár hónapja munkanélküli lett, így a pedagógus feleség fizetéséből és a szociális járandóságokból élnek. Szeretne mielőbb munkát találni, de agrármérnök végzettségének megfelelő munkakörökre eddig hiába pályázott. A rezsire, a lakáshitelre, a megélhetésre szükséges pénzt viszont így képtelenek előteremteni, ráadásul Zoltán jól beosztott végkielégítése is a végét járja.
– Nehéz egy férfiembernek azzal a tudattal élni, hogy hiába keresi a számára megfelelő munkát, mégsem találja meg, s nem járulhat hozzá a családja boldogulásához – jegyzi meg vendéglátónk. – Amiben tudok, besegítek a feleségemnek.
– Úgy látom, mindenkinek megvan a saját feladata.
– Igen, sokat segít a házimunkában a férjem is, a gyerekek is. Bár az iskolai programjuk, a különórák miatt nagyon leterheltek, későn érnek haza, nekem pedig nincs szívem este bármilyen munkára befogni őket – feleli az édesanya, aki mind az öt gyermek napi teendőjét pontosan elsorolja. Dicséri legkisebb lányát, a kilencéves Orsikát, aki néha még nála is jobb háziasszony. Együtt sütnek-főznek. Igaz, hét közben húsféleség nem kerül az asztalra, inkább főzelék. De süteményből több tepsivel is készítenek, azt a szendvics és az alma mellé lehet csomagolni mindenkinek. Nagyra meresztem a szemem, amikor megtudom, hogy 30 liter házi tej fogy el hetente, amiből az édesanya a tejszínt, a túrót és a tejfölt is maga készíti. – Hogy miért nem a főállású anyaságot választottam? – tűnődik Nelli a kérdésemen. – Azért, mert 19 ezer forintból képtelenség lenne megélni.
Férj és feleség 25 éve házas. Az első négy gyerek egymás után, sorban következett a hívő család életében, majd 5 év múlva született Orsika. Az összeszokott páros félszavakból is jól érti egymást. Megtanulták azt is, valakinek mindig engedni kell ahhoz, hogy béke honoljon otthon. Egyszerre soha nem lehetnek dühösek és fáradtak. A szeretet, az egymás iránti felelősség a Tóth családban is csodákra képes…
A karácsonyi készülődés felől érdeklődve, Nelli ekként felel:
– Amióta dolgozom, ez egyre nehezebben szervezhető meg. Gyorsan eltelik egy nap, és munka után még rengeteg a teendő. Így többnyire az utolsó hétre hagyjuk az ajándékok vásárlását. Azt persze jól megnézzük, mi kerül a kosárba.