Gergő, csillagunk!

A debreceni Arany János Általános Iskola hatodikos növendéke visszafogott viselkedése ellenére mindig is az iskola kedvence volt. Nemcsak az osztálytársai, de egykori tanító nénije, Szendreiné Ficzere Tímea is úgy emlékszik Gergőre, mint istenáldotta tehetségre, aki ha szólót énekelt az iskolai karácsonyi ünnepségeken, mindenkinek könny szökött a szemébe. A kisfiú csengő hangja hangszerkíséret nélkül is betöltötte az iskola hatalmas auláját. Nem gátlásos fiú, jó tanuló, igazi kis csibész, akinek mégis szinte mindig jeles a magaviselete és a szorgalma. Éppen úgy szeret bicajozni, legózni, focizni s aludni, mint a 12 évesek többsége. Első felfedezője óvónő édesanyja mellett Pótyók Balázsné énektanárnő volt, aki már alsó tagozatban javasolta: Gergő iskolán kívül is képezze a hangját. Így évek óta a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény népi énekes növendéke, tanára Sáriné Szebenyi Judit. A fiú a zenetanulás mellett korábban a néptánc elkötelezett híve volt, mostanság azonban minden percét leköti a tehetségkutató versenyre való felkészülés, a tévés szereplés és a hatalmas mennyiségű tananyag, amit rendre pótolnia kell a tanórákra.
Gergő nemcsak az első középdöntőben, de a december 8-i fellépése során is betegen állt a publikum elé – ennek ellenére az utolsó előtti középdöntőben a zsűri és a nézők szavazata alapján ő végzett az első helyen.
– Nagyon jó csapat a mienk, összetartunk, mindenki mindenkinek drukkol a színfalak mögött, nincs irigykedés. Ott is és a suliban is azt mondom a társaimnak: nem kell izgulni, mindig mindent élvezettel, felszabadultan kell tenni – mondja a fiú osztálytársai gyűrűjében, akik egymás szavába vágva, megállás nélkül dicsérik őt. Azt mondják, Gergő nemcsak tehetséges, hanem végtelenül szerény is. Barátai bevallják, hogy ők bizony képtelenek lennének ilyen visszafogottan elviselni, ha hétről hétre szerepelhetnének több millió ember előtt a tévében, méghozzá elsöprő sikerrel. Nem titkolják azt sem, tudomásuk szerint egész Debrecen lázban ég, és aki csak teheti, szombatonként Gergőre szavaz.
– Látom, zavarban vagy ettől a sok dicsérettől – fordulok felé.
– Végül is igen, mert nekem természetes a népdaléneklés, a szereplés, hozzátartozik az életemhez. Még óvodás sem voltam, de állandóan énekeltem. Szüleim akkor határozták el, hogy mindenképpen a zene közelében szeretnének tartani.
– Úgy tudom, Berecz András mesemondóval is „dolgoztál”.
– Egy országos népzenei verseny után kereste fel Berecz András a zsűritagokat, és megkérdezte tőlük, tudnának-e valakit ajánlani, aki az új CD-jén közreműködne. Ezután keresett meg engem, illetve előbb Judit nénit, a zenetanáromat. Budapestre utaztunk, és velem is elkészítették a felvételeket a Sinka-ének című albumra – meséli Gergő.
– Szerinted meg fogod nyerni?
– Nem hiszem! Erre nincs sok esélyem. Ezekben a show-műsorokban inkább a populáris zene a népszerűbb, amit mindennap hallani lehet a rádióban. A népdal nem ilyen műfaj, épp ezért öröm számomra, hogy mégis helyet kapott a versenyben – magyarázza felnőttes komolysággal. Gergő udvariasan kitér a válasz elől: ki a kedvenc zsűritagja? Úgy véli, mindannyian kedvesek, igazságosak és hozzáértők. A debreceni diák annak sem látja hátrányát, hogy ő a csapat legfiatalabb tagja. Sokat jelent azonban számára, hogy szülei mindig elkísérik a fellépésekre, és mind többen szurkolnak neki a helyszínen is. Elárulja egyik nagy titkát is: ha kiáll a színpadra, megszűnik az izgalom. Akkor már csak a produkcióra koncentrál, s a gyönyörű népdalok éneklésére.