Jogi esetek

Egy ötvenes férfit felvettek dolgozni egy öntödébe. A felvétel során természetesen át kellett esnie egy egészségügyi alkalmassági vizsgálaton, amikor kitöltettek vele egy kérdőívet, majd megvizsgálta az üzemorvos. Néhány hónap telt el, és emberünknek egy alkalommal, amikor éppen tizenhét kilós súlyokat emelgetett, megroppant a háta. Olyan alaposan, hogy rögtön ötven százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg az orvos szakértő. A férfit nem ejtették a fejére, az üzemi balesetből fakadó kárért beperelte a munkáltatóját.
Hamarosan kiderült viszont, hogy hősünk nem egészen a valóságnak megfelelően töltötte ki az alkalmassági kérdőívet. Ugyanis három évvel korábban a férfi derékbántalmaival már megfordult az orvosnál, ahol röntgenfelvételt is készítettek a fájós testrészről. Ez alapján hátralévő életében kímélnie kellett volna a gerincét, amit nehezen mondhatunk el valakiről, aki rendszeresen tizenhét kilós súlyokat cipel. Ennél komolyabb baj, hogy a férfi alkalmassági kérdőívében nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy voltak-e korábban gerincproblémái. Ugyanis a Munka Törvénykönyve együttműködési kötelezettséget ír elő a szerződő felek számára: ez azt is jelenti, hogy ha hazudozunk egymásnak, és ebből a másiknak származik kára, akkor ezt meg kell térítenünk. Ha pedig nekünk lesz ebből bajunk, akkor le kell nyelnünk a kárt.
Kérdéses volt ugyanakkor, hogy tudott-e emberünk arról, hogy neki kímélnie kell a gerincét? A röntgenfelvételt látta, de öntödei munkásként azt értelmezni aligha tudta. A háziorvos utasításait betartotta, kente a kenőcsöt, szedte a gyógyszert, de arról nem sok fogalma volt, hogy mi is az ő betegsége. Derékfájással ment a háziorvoshoz, a derékfájása elmúlt, három évvel később miért válaszolta volna azt egy kérdőív kérdésére, hogy gerincpanaszai vannak, amikor csak derékpanaszai voltak, azok is évekkel korábban?
A bíróságnak abban kellett fogódzót keresnie, hogy ki hibázott, és mennyiben? Az üzemorvos elvégzett valamiféle alkalmassági vizsgálatot, és engedett egy gerincbántalmaktól szenvedő embert nehéz súlyok emelésével járó munkakört ellátni. A munkavállaló viszont félretájékoztatta az üzemorvost gerincbántalmairól – akár szándékosan, akár véletlenül.
A megoldást végül a háziorvos által kiadott papírok döntötték el, amelyeken sem gerincbántalomról, sem porckorongokról, sem semmi hasonlóról nem volt szó – vagyis emberünk az általános élettapasztalat alapján nem tudhatta, mi a baja. Ellenben az alkalmassági vizsgálatot végző orvosnak jogában állt volna a háziorvostól kikérni a beteg egészségi állapotára vonatkozó dokumentumokat, a munkavállaló egészségi állapotát ezek alapján szakértőként felmérhette volna. E mulasztás miatt úgy döntött a bíróság, hogy az üzemi balesetért a munkáltató felelős.