Priuszunk volt

Sokan nem is gondolnák, hogy a Toyota cég már több mint tíz éve gyárt hibrid autókat. Az 1997-ben bemutatott első generációs Priusra akkoriban mindenki úgy nézett, mint egy űrhajóra. Míg a többi nagy autógyár csak most kísérletezik saját hibridekkel, a Toyota már a harmadik generációs darabon dolgozik.

Család-otthonVékey Zoltán2008. 03. 28. péntek2008. 03. 28.

Kép: toyota prius hibrid hajtású kocsi 2008 03 09 Fotó: Kállai Márton

Priuszunk volt
toyota prius hibrid hajtású kocsi 2008 03 09 Fotó: Kállai Márton

De mi is tulajdonképpen a hibrid hajtáslánc? Ez a kifejezés egy benzin- és egy elektromotor együttesét takarja, melyek közösen mozgatják az autót. Induláskor először a villanymotor, erőteljesebb gyorsításkor a két motor együttesen dolgozik, fékezéskor pedig az akkumulátorok töltődnek. Nem hangzik bonyolultnak – élőben pedig még egyszerűbb a dolog.
Az ember beül, megnyomja a Power feliratú gombot, mire a kijelzők – mindegyik digitális – életre kelnek. A csend kísérteties és megdöbbentő. Most mehetünk, vagy még valamit be kell indítani? – vetődik fel a kérdés. A gázpedálra lépve a kerekek forogni kezdenek, de a megszokott motorhang nélkül. Az érzés elképesztően furcsa és futurisztikus. Gyorsításkor persze bekapcsol a 77 lóerős benzinmotor is, és mivel a japán mérnökök remek munkát végeztek, rántás nélkül, szinte észrevétlenül teszi a dolgát a rendszer. Még jó, hogy van benne egy érintőképernyős központi kijelző. Itt láthatjuk, hogy melyik motor dolgozik éppen, meg hogy mennyit fogyasztott az autó az elmúlt időszakban. Ha eléggé gazdaságosan vezetünk, a kijelzőn kis zöld autókat láthatunk: minden 50 visszaspórolt wattóra után egyet. Egyébként menet közben az ember szeme akaratlanul is a kijelzőre kalandozik, ami bizonyos helyzetben életveszélyes – viszont a fontosabb dolgokat, például a klímát, a rádiót és a telefont a kormányon elhelyezett gombokról működtethetjük.
Egyébként nagy sebességnél is jóindulatúan viselkedik, a rengeteg beépített elektronika miatt nehezen lehet kihozni a sodrából. Belül főleg a műanyagok minősége szomorítja el az embert. Egy ilyen kategóriájú autó megérdemelt volna szebb ajtóborítást és kevésbé kopogós műszerfalat. Az autó egyféle motorral és váltóval kapható, így nem nehéz a választás. Ez egyébként a fokozatmentes, automata CVT váltó. Jellemzője, hogy hirtelen erős gyorsításkor szokatlanul felbőg – bár lehet, hogy ez csak a piros lámpánál állva tapasztalt csend után olyan sértő a fülnek. Gyorsulásról nem nagyon beszélhetünk, a 11 másodperces 0–100-as tempó gyenge átlag ebben a kategóriában, de ez az autó nem is erre való. Benne ülve az emberre mennyei béke száll. Nem idegeskedik többé a dugóban: tudja, hogy autója itt egyáltalán nem vagy csak alig fogyaszt. De vajon ezzel a technológiával tényleg kevesebbet fogyaszt-e, mint hasonló árú és méretű társai? A katalógusban megadott 4,3 literes vegyes fogyasztás erős túlzás, mint általában a márkakatalógusokban szereplő fogyasztási adatok. Nekem 500 kilométer alatt – autóúton és városban vegyesen – 5,4 litert fogyasztott százon, ami megegyezik a legmodernebb dízelek fogyasztásával. Csakhogy ebben az autóban másképp érezzük magunkat: eszünkbe sem jut szemetelni és többet gondolunk a szegény állatokra, akikből bundát csinálnak. A gépjármű a gyártó szerint körülbelül 30 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint egy átlagos benzinüzemű autó, ami, lássuk be, szép teljesítmény. Lehet, hogy még nem a tökéletes megoldás, de legalább elindult az oda vezető úton.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek