Bölcsőde vagy dadus?

Molnárné Turi Éva fia két és fél éves volt, amikor a pedagógus anyuka kénytelen volt bölcsődébe adni gyermekét.
– Szeptemberben, tanévkezdéskor komoly állásajánlatot kaptam egy debreceni iskolában – emlékszik vissza az asszony. – Nem hagyhattam ki, mert „aprópénzből” éltünk, hiszen a férjem is tanár. Hetekig szoktattam a bölcsődébe a kisfiamat. Búcsúzás után, reggelente a közeli buszmegállóból is hallottam, hogy sírt az udvaron. Majd’ megszakadt a szívem, folyt a könnyem Tomikáért, de tudtam, ha visszamegyek hozzá, nem érek be időben a munkahelyemre.
Második fiát jóval később szülte, ezért úgy döntött, otthon marad vele három évig. Időközben azonban, több fizetésért, új hivatást választott. Az otthonról is végezhető, kisebb utazásokkal járó munka azonban olykor megsínylette a kicsivel való együttlétét.
– Ideges kapkodás, megfelelés a munkahelyemen, bűntudat amiatt, hogy nem vagyok egész nap a kisfiammal, alkalmanként fizetett dadus, a háztartás ellátása, ez jellemezte a napjaimat – meséli. – A pénzre viszont nagy szükségünk volt, és ha a karrierépítésből 38 évesen kiesek, talán ma sincs állásom. Bölcsődébe viszont alig lehetett bejutni akkoriban, mivel a kilencvenes évek végére a kihasználatlanság miatt számos bölcsit bezártak. Most már másodikos a kisebbik fiam, osztályelső, jó sportoló, igazi közösségi srác. Ebből gondolom, hogy sikerült összhangba hoznom a munkát és az anyai szerepemet.
Egyik dunántúli faluban élő ismerősöm arról számolt be, hogy a tőlük tíz kilométerre lévő bölcsődében helyhiány miatt nem tudják fogadni a kicsiket. A polgármester azt javasolta az anyának, hogy járassa ausztriai bölcsődébe az ikreket. Ehelyett fél napra dadust fogadtak a kétéves kislányok mellé, havi negyvenezer forintért, ami még mindig olcsóbb, mint a közeli magánbölcsőde 50 ezer forintos díja – gyermekenként, fél napra. A jobb, önkormányzati bölcsődékben mostanság egy év a várakozási idő, mert kevés az ilyen intézmény. Másrészt a bölcsőde drága hely, mivel egy csoportban legfeljebb tíz gyermekkel foglalkozhat két szakképzett gondozónő. Zavaczki Éva, a hajdúsámsoni bölcsőde vezetője elmondta, hogy náluk húsz csöppséget tudnak fogadni, de már most a duplája várakozik a szeptemberi kezdésre. Ez a szám pedig csak nőni fog. A jó hírű hajdúsági intézményben a legfiatalabb baba nyolc hónapos, s ha az anya igényli, szoptatni is bejárhat gyermekéhez.
– Néha az anyákat kell „beszoktatnunk” a bölcsődébe, mert lelkifurdalásuk van amiatt, hogy visszamennek dolgozni és nem maradnak otthon a csemetéjükkel – magyarázza a vezetőnő. – Aztán megtapasztalják, milyen családias nálunk a légkör, bármikor tanácsot kérhetnek tőlünk, és figyelünk az egyéni bánásmódra is. A 156 éves hazai bölcsődei rendszer a gondozás és a nevelés csodálatos és elválaszthatatlan egységét képezi, amelybe húszhetes kortól kerülhetnek a csemeték.