Mélyre ásott mérgeink

A Nápoly környéki farmok egy részén a tehenek olyan tejet adnak, ami a határértéknél magasabb arányban tartalmazza az egyik legveszélyesebb anyagot, a dioxint – erről tudósított a napokban a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal sajtóosztálya. Van viszont egy jó hírünk: a vizsgált mozzarella sajtok, melyekből minden ötödik bizonyult rákkeltő anyaggal szennyezettnek, ezúttal nem jutottak el hazánkba. Ám van egy rossz hírünk is: a dioxin – melyet ipari üzemek bocsátanak ki, s például erdőtűz vagy hulladék- és kábelégetés után kerül a légkörbe, majd onnan az állatok takarmányába meg ivóvizébe – naponta beszivárog a mi ételeinkbe is.
Képzeljük csak el! A szomszéd szemetet éget, füstje ott gomolyog az udvaron, beszökik a konyhába. A színtelen, szagtalan dioxin rátapad a levegő porszemcséire, s így nagy távolságokra is eljuthat. E káros anyag – melyet tavaly a hazai élelmiszerekbe kevert indiai guargumiban mutattak ki nagy dózisban – ma már megtalálható például a marhahúsban, a tojásban, a vajban, a virsliben és a halban is. Minél idősebb és kövérebb egy állat, annál többet gyűjtött össze e méregből. Miközben jót eszünk, a dioxin átjut a zsírszöveteinkbe, és ott elraktározódik – legalább hét évre. S ha nem is „falatozunk” belőle többet a megengedett napi határértéknél, a káros hatásai összeadódnak, és kikezdik az immunrendszerünket, idegeinket, fogékonnyá tesznek a daganatos betegségekre, terméketlenséget okozhatnak. A dioxin romboló erejét mutatja, hogy ezzel mérgezték meg Juscsenko ukrán elnökjelöltet, akinek arcát hónapok alatt elcsúfította e vegyület.
Egy másik mérgező anyag, a penészgombák termelte aflatoxin például növeli a rák rizikóját. E toxikus anyagot mutatták ki a botrányban elhíresült „szegedi” paprikában, de előfordul a brazil dióban, kínai és egyiptomi földimogyoróban, iráni pisztáciában, török fügében. A főzésnek ellenálló méreg a penészes takarmányból az állatokba kerül, majd a tejbe, tojásba, belsőségbe – de megjelenhet a szójaolajban is.
A brit Southampton Egyetem kutatási eredménye szerint egyes jégkrémekbe és édességekbe kevert mesterséges élelmiszer-színezékek a nátrium-benzoáttal együtt használva károsítják a gyerekek idegrendszerét. A három-, illetve a nyolc- és kilencéves gyermekek vizsgálatakor kiderült, e narancssárga és piros festékek a tartósítószerrel együtt a hiperaktivitás kockázatát növelik. Az ír virsli és vagdalt hús színét kölcsönző vörös E-adalékról már korábban kiderült, hogy rákkeltő. Jól döntött tehát az európai élelmiszer-biztonsági hatóság, amikor elhatározta: 2008 végéig újra elvégzi valamennyi élelmiszer-színezék kockázatbecslését. E „festékeket” ugyanis harminc éve tesztelték először, s időközben sok ártalmas hatásukra fény derült.
De akár a kerti grillezés is veszélyes üzem lehet. Az élelmiszer-biztonsági szakemberek arra figyelmeztetnek: ha a grillrácson sülő, sózott hús leve az izzó parázsba csöppen, rákkeltő anyagok keletkeznek. Azt tanácsolják, alumíniumtálcában süssünk, az égett, füstös részeket ne együk meg, és semmiképp ne adjuk gyereknek. A helyzetet bonyolítja, hogy a kolbászfélékbe kevert nitrites pácsó egyébként is a daganatkeltő élelmiszerek sorát gazdagítja.
A növényvédő szerek maradványai és a vizet szennyező nehézfémek (például az ólom) hatása összeadódik, együtt hamarabb okoznak betegséget. A mérgező anyagok elől nem bújhatnak el még az Északi-sark környékén, látszólag védett helyen, a civilizációtól távol élő népcsoportok sem. Sőt, mivel az ártalmas vegyületek előszeretettel rakódnak le a hidegebb tájakon, a zsíros tengeri halon élő inuitok erősen szennyezett táplálékot vesznek magukhoz.
Miközben azt halljuk, hogy szívbajok ellen fogyasszunk több halat, a svédek és az amerikaiak felhívták a terhes anyák figyelmét: tartózkodjanak e tápláléktól! A tengerben élő állatok húsa a magzat idegrendszerét károsító higannyal lehet szennyezett. Be kell látnunk: egy tonhalkonzerv felnyitása lassan hihetetlen vakmerőségnek számít…

Szennyezett szomjoltók
Földünk számos táján nagy kincs a tiszta ivóvíz, naponta kb. hatezren halnak meg azért, mert fogyasztásra alkalmatlan vizet isznak. Szerencsés helyzetben vagyunk: a magyar lakosság ivóvízellátása mennyiségileg szinte teljes mértékben megoldott. A minőséggel azonban sok területen – elsősorban az Alföld déli és középső, valamint a Dunántúl déli részén – problémák vannak. Magyarországon csaknem 1,4 millió ember fogyaszt az új, az unióban elfogadott határérték fölötti arzénkoncentrációjú vizet.
A vegyipar kemikáliák széles skálájával szennyezi a vizeket, például a részben nehezen lebomló, mérgező és rákkeltő szerves klórvegyületek kibocsátása miatt. A nem biztonságos hulladéklerakókból számtalanféle szennyezőanyag szivárog a talajvízbe: savak, szerves szennyezőanyagok, nehézfémek. Nitrát a sérült vezetékeken keresztül is kerülhet a vízbe. Ha a csövek ólomtartalmúak, akkor ez a mérgező fém is az ivóvízbe kerülhet.
Manapság egyre divatosabb, hogy a csecsemőket ásványvízzel itatják a felforralt és lehűtött víz vagy a tea helyett, sőt a tápszerek készítésénél oldószerként is ásványvizet használnak. A szülők valószínűleg félnek attól, hogy a csapvíz szennyezett, és ez káros a baba egészségére. Az üzletekben árusított palackos ásványvizek a felnőttekre nem veszélyesek, sőt sok esetben egészségesek, azonban a kisbabák veséinek kiválasztóképessége még korlátozott. Ezért csecsemőknek mindenképpen alacsony nátriumtartalmú (200 milligramm/liter alatti), de viszonylag közepes kalcium- és magnéziumtartalmú (30-60 mg/l), szénsavmentes ásványvizet válasszunk.
Az ÁNTSZ honlapján egyébként megtalálható az összes engedélyezett ásvány- és gyógyvíz listája. Fontos: emberi megbetegedéssel kapcsolatos megelőző, kezelési jellegű vagy gyógyító tulajdonságot feltüntetni a palackokon csak orvosi vizsgálattal alátámasztott engedéllyel lehet.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a desztillált vízzel történő folyadékpótlás – sóbevitel hiányában – a szervezet ionegyensúlyának gyors felborulásához, gyengeséghez, fáradtsághoz, fejfájáshoz, majd izomgörcsökhöz, szívritmuszavarokhoz, akár szívmegálláshoz és halálhoz vezethet.