Falra hányt bölcseletek

A konyhába száműzött háziasszony tiszta és dolgos. A kereső férj csak a vizet issza, szabadidejét a családdal tölti. A fiatalok szerelmesek és hűségesek. A társ nélküli egyedüllét csupa szenvedés és mélabú.  A múlt keserű, a jövő pedig reményteli. A hímzett feliratok tanúsága szerint valami efféle szentimentális világ után ácsingóztak a néhány évtizede még oly divatos falvédők gazdái. Pontosabban: gazdasszonyai. A falvédők többségén ugyanis a női gondolkodásmód jelenik meg, a nő szemszögéből látjuk az életet.
Ahogyan a műfaj magyarországi meghonosodását is a nőknek köszönhetjük. Bár legtöbbször szüleink, nagyszüleink falusi konyhájának faláról turbékoltak le ránk a vászonra öltögetett vadgalambok, a falvédő mégis hamisítatlan világvárosi találmány. Egy bécsi iparművész tervezte meg 1871-ben, s egy divatlapban tette közzé az első falvédőjavaslatokat. Aztán nagyon hamar elterjedt az angoloknál és a német ajkú területeken. Bécsből került a magyar nagyvárosokba, s onnan az értelmiségi nők közvetítésével falura. A tanítónők a XX. század első felében kedvtelve másolták az előnyomtatott falvédőket, s hamarosan a falusi asszonyok esténként nem fontak már, hanem kézimunkakörökön ilyeneket varrtak.
Minden hímzőasszony a maga képére formálta a tekergő indákat, a békés gerlicéket – na és persze elsősorban a csizmás, bajszos atyafiakat! „Kedves férjem, hogyha elmész messzire, jussak én is néha-néha eszedbe.” „Sütni-főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz.” „Igyál, egyél, de ne henyélj.” Eszerint a falvédők férfiideálja üljön az asszony szoknyája mellett, tegye azt, amit a felesége parancsol, dolgozza le a napi munkáját, majd hozza haza – lehetőleg a kocsmákat messze elkerülve – a teljes keresetét.
És ha mégsem így alakult a családi idill? Legfeljebb új falvédő került a kockás abroszú asztal fölé: „Fényes a sárgaréz kilincs, kár, hogy a babámnak szíve nincs.”
A falvédőszövegek harmóniáról, idilli hangulatról szóltak – s ezzel szöges ellentétben álltak azzal a szürke valósággal és tisztes szegénységgel, ami a lakást egyébként gyakran uralta. Elsősorban a lakás azon részeire kerültek (konyhába, előszobába), ahol a fal, illetve a lakók ruházata fokozottabban ki volt téve a piszkolódásnak. Oszd be a konyhapénzt, kerüld a pletykát, tisztálkodj rendszeresen – ilyen, már-már mosolyogni való életvezetési tanácsok is a falra kerültek egykor, bár a megvalósításukkal egyesek a mai napig hadilábon állnak…
A falvédőkészítők olykor a politizálástól sem riadtak vissza. A vesztett világháború és a trianoni békediktátum utáni keserű életérzés hangjai tökéletesen egybevágtak a falvédőkre jellemző nosztalgiázó, idealista világszemlélettel. A kérdés csak az: hogy esett a bableves 1938-ban „Az Igazság csillaga felragyogott a Magyar égen, mienk lesz még Magyarország úgy, mint volt régen” felirat tövében?