Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A városokban élő kismamák nem is sejtik, milyen szerencsés helyzetben vannak a falvakban lakó nőkhöz képest. A legkisebb településeken ellátásuk főként a védőnőkre hárul.
Kép: Hosszúpályi, 2008. április 28. Sósné Nagy Piroska (j) védőnő családlátogtáson Fehérné Zagyva Katánál és Sára nevű kislányuknál. Fotó: Ujvári Sándor
Hosszúpályiban, a mintegy hatezer lelket számláló hajdú-bihari nagyközségben három szakképzett védőnő között három körzetre osztották fel a területet. Sósné Nagy Piroska 16 éve él a hivatásának, ő vezet körbe a szolgálati lakásból átalakított tanácsadó és vizsgálóhelyiségeken. A barátságos környezet ellenére a pénzszűke miatt meglehetősen sivár az egészségügyi eszközökkel való felszereltsége. Például a védőnők a kiszuperált, 11 éves számítógép helyett a mai napig nem kaptak újat – ez azért okoz fennakadást, mert a szülész-nőgyógyász, aki minden hónap második és negyedik keddjén érkezik Hosszúpályiba a debreceni Kenézy kórházból a várandósok vizsgálatára, nem tud semmit receptre felírni, mivel azt számítógépben kellene rögzíteni.
A védőnők arról nem szívesen beszélnek, hogy miért nincs a faluban gyermekorvos. Ez kényes kérdés. Ám amikor Sósné Nagy Piroskával és Erdei Irénnel meglátogatjuk az anyukákat, azok már nem köntörfalaznak. Szerintük, ha lenne gyermekorvos Hosszúpályiban, a háziorvosok kevesebb betegkártyát tudhatnának magukénak, s akkor csekélyebb központi támogatáshoz jutnának. Ezért itt is, akárcsak a legtöbb hazai kistelepülésen, a családi orvosokra vár a kisdedek, az óvodások és az iskolások gyógyítása is. Vannak leleményes szülők, akik a hajdú-bihari faluból a közeli Hajdúbagosra vagy Debrecenbe hordják gyereküket gyermekorvosi vizsgálatra. Erre azonban legtöbben nem tudnak pénzt áldozni.
Diós Mónikához épp akkor érkezünk, amikor a 14 hónapos Márk alszik, a nagyobb gyerek pedig még óvodában van. Mónika büszkén mutatja szépen fejlődő, alvó kisfiát, s elmondja, mennyire elégedett a védőnőkkel, akik nemcsak a terhessége alatt voltak segítőkészek, hanem mind a mai napig. Most épp az oltások rendjét egyeztetik az anyával, s a baba-mama tanácsadás mellett minden másról is szót váltanak, amiről az anyuka beszélni akar.
A szakemberek egyébként a kicsik egyéves koráig havonta, egy- és háromesztendős kor között kéthavonta, majd félévente járnak a családokhoz. A védőnők lelki gondozást is vállalnak. Ha valami nem stimmel, tájékoztatják a szociális gondozókat és a pedagógusokat.
Egy másik körzet felé tartva Sósné Nagy Piroska védőnőtől azt is megtudjuk, hogy nem minden anyuka igényli a törvényben előírt, rendszeres látogatást. Vannak, akik a második, harmadik gyerek születésekor erről írásban le is mondanak.
Konyár-Sóstón nincs otthon az anyuka, akihez látogatóba érkezünk. A szomszédok azt mondják, beutazott vásárolni Debrecenbe a kicsikkel. A védőnők állítják, hogy a tanyán élők összetartanak és segítenek egymásnak. A falu központjában, Fehérné Zagyva Katánál szerencsével járunk, 16 hónapos Sára lánya is ébren van. A pedagógus anyuka számtalan kérdést tesz fel a védőnőknek kislánya étkezésével, alvási szokásaival, beszédfejlődésével kapcsolatosan. Az anyuka nem titkolja, hogy mindig várja Piroska érkezését, s a találkozások során legalább két órát beszélgetnek.
– A védőnőkhöz mindig bizalommal fordulhatunk. Így aztán ők minden titkunkat ismerik.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu