Jót tenni jó

– Hol van a forrás? Honnan származik ez a nemes szellemiség? – kérdeztük Béres Klárától, az alapítvány elnökétől.
– Attól, aki a Béres-cseppet is megalkotta, a néhai apósomtól, idős Béres Józseftől. Olyan ember volt ő, aki egész életében odafigyelt a másikra, aki szeretettel volt embertársai iránt. Emlékszem, nemegyszer megtette, hogy amikor a hetvenes években már híre ment a csodálatos hatású készítményének, és sokan fölkeresték őt szerte az országból, nemhogy nem fogadott el semmit a cseppekért, hanem még a látogató visszaútjának árát is kifizette. S fontos, hogy elmondjam: az egész család mindig támogatóan állt mellette. Béres József adakozó szelleme nem fogyatkozott meg a vállalatalakulás küzdelmes időszakában sem, sőt, ahogy tehette, mind többet adott. Csakhogy idővel egyre többen és egyre több irányból kértek segítséget, ezeket össze kellett hangolni, kézben kellett tartani. Ebben már a kezdetektől feladatot kaptam, és nagy megtiszteltetés nekem, hogy 1993-ban, amikor létrejött a Béres Alapítvány, apósom engem kért meg, legyek a vezetője.
– Hogyan telt el ez a tizenöt év?
– Sok-sok munkában, de még több örömben, és annak a szívet melengető érzésnek a szinte mindennapos megtapasztalásában, hogy jót tenni jó. Láttam sok kiszolgáltatottságot, elesettséget, nyomorúságot, láttam a rákbeteg gyermekek szomorú tekintetét, láttam az elkeseredés, a kétségbeesés könnyeit. De láttam az öröm, a hála könynyeit is csillogni a szemekben, s azt a boldogságot, hogy adományunk révén kicsit könnyebb, kicsit jobb lett embertársaink élete.
– Hosszú a lista, ami a támogatott szervezetek, személyek körét felöleli, de azért essék szó legalább a legfontosabbakról.
– Alapítványunk az egészségügy területén nyújtotta és nyújtja legjelentősebb támogatásait. Az immár hagyományos karácsonyi karitatív akciónk keretében évente 100 ezer üveg Béres-cseppel segítjük a betegeket, az időseket, a rászorulókat. Gondolja el, milyen szervezettség kell ahhoz, hogy ez a 100 ezer üveg eljusson azokhoz, akiket illet, és ne vesszen el kézen-közön. A 2002-ben indított Béres a daganatos betegekért programunk továbbfejlesztéseként külső adományozókat is bevontunk a segítésbe: megszerveztük jótékonysági koncertjeinket. Ennek nyomán modern gyermekonkológiai osztályok épültek újjá Pécsett és Szegeden, így kerülhetett Szolnokra a megye első gammakamerája (ami az emlődaganatos műtétek biztonságát növeli), így juthatott a miskolci megyei kórház sejtszeparátorhoz, idén pedig így kaphatott a fővárosi SOTE gyermekgyógyászati klinikája olyan sebészkést, ami szinte forradalmi változást jelent a daganatos gyermekek operációjában.
– Teljesen logikus, hogy a Béres Gyógyszergyár alapítványa az egészségügy körében támogat. De az már kevésbé, hogy így áldoz az oktatás és a kultúra területén is.
– A Béres Alapítvány társadalmi és nemzeti felelősségtudattal segíti az értékmegőrző, értékteremtő programokat, nyújt támogatást oktatási és kulturális területeken és támogatja a fiatal tehetségeket. Ez a megfogalmazás az alapító okiratunkban áll, mi ezt komolyan vesszük.
– Kiket, milyen intézményeket, szervezeteket támogatnak?
– Hosszú ez a lista is, így csak a legfontosabbakról szólok. Több oktatási intézményben él már a Béres-ösztöndíj, így a gödöllői Szent István Egyetemen, amelynek egykor Béres József a hallgatója volt, valamint szülővárosában, Záhonyban, az ottani közlekedési szakközépiskolában. De kap Béres-díjat a bicskei gimnázium legjobb tanulója, és nagy örömmel segítjük a tehetséges ifjú zenészeket tömörítő Mozart Klubot. Támogatói vagyunk a történelmi egyházaknak, s azoknak, akik kultúránk alappilléreit igyekeznek megtartani. Ezért vállalkoztunk például arra, hogy a Bartók-évforduló évében az itthoni és a határon túli magyar diákokat megmozgató nagy vetélkedősorozat főtámogatója legyünk. Nagyon fontosak számunkra a határainkon túl élő magyarok is. Folyamatosan támogatjuk Gergely István atya „csibészeit", Böjte Csaba atya árváit, a marosvásárhelyi gimnázium tehetséges, ám szegény tanulóit. Adományainkkal jelen vagyunk Nagyváradtól Marosvásárhelyig, Kolozsvártól egészen a csángók földjéig.
– Hadd kérdezzem ezzel a csúnya szóval: megéri ez a sok munka és pénz?
– Azt vallom, hogy a jótetteinket a jó Istennek kell mérlegre tennie, a mi dolgunk az, hogy lelkiismeretünk szerint, lehetőségeinknek megfelelően végezzük a dolgunkat. Ha konkrétan akarok a kérdésre válaszolni, határozott igen a felelet. Igen, megéri. Mert milyen jó dolog is, hogy adhatunk, és nem a rászorultak, a megsegítendők oldalán kell lennünk. Megéri, mert látjuk: kis könnyebbséget, jót, áldást hoz a munkánk. Úgy érezzük, ez a mi tevékenységünk igazi értelme. S ez nemcsak lelki, erkölcsi értelemben haszon, hanem úgy is, hogy adományainkkal erősödik cégünk és termékeink ismertsége, rangja, jó hírneve.