Bukszanyitogató leckék

Ha új tanév – akkor új felvételi rendszer. Lassan megszokjuk a módit. Szerencsétlen szülők és tanárok, mondhatni, együtt készülnek a maturálóval: a diák az Ady-összesből, a felnőttek meg közben a felvételi szabályzatból. Kinőttük az eddigi 120+24 pontos rendszert, az idén számoltunk először 400+80 pontban. Szakemberek szerint ez jobban alkalmas a különböző teljesítmények differenciálására. Úgy tűnik, bevált: a mezőny széthúzódott.
Átlagosan 343 pontot értek el az idei felvételizők, ez 71 százalékos teljesítménynek felel meg. Maximum pontszámot egyetlen szakon sem kellett teljesíteni a bejutáshoz. A legtöbb pontot a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodási szakán kérték: az elérhető 480-ból 475-re volt szükség. Mintegy 20-25 olyan szak van, ahol a pontok 452–475 között mozognak. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem legnépszerűbb szakaira is csak 400 pont fölött lehetett bejutni. A bölcsészkaron a legtöbbet (447 pontot) a hebraisztika–keleti nyelvek, kultúrák szakirányú képzésre jelentkezőknek kellett teljesíteniük. A felvett diákok mintegy felének legalább egy nyelvvizsgája, 36 százalékuknak pedig legalább egy tárgyból emelt szintű érettségi vizsgája van.
Idén egyébként 82 ezren kerültek be első körben valamelyik egyetemre, főiskolára a jelentkezett több mint 96 ezer diák közül. A pótfelvételi során további 8-10 ezer fiatal juthat be a felsőoktatásba. Egy biztos: nekik jó mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk, ha a továbbtanulás reményében pályáznak egy-egy fizetős szakra. Igaz, hogy ez a 18 év körüli generáció épp egy demográfiai gödörben csücsül, de a csökkenő gyereklétszámon kívül egészen biztosan az egekbe szökő tandíj is közrejátszik abban, hogy évről évre egyre kevesebben adják be a jelentkezési lapjukat.
Lassan megtanuljuk azt is, hogy nemcsak a diákokat minősíti, hogy fölvették-e őket – minősítést kapnak az intézmények is. Ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően tavaly óta nem osztják le előre, hogy a felvehető diákok közül hányan tanulhatnak államilag támogatott és hányan költségtérítéses formában. A hallgató választása és teljesítménye határozza meg, hogy mely intézmény kap államilag támogatott helyeket, ezáltal központi finanszírozást.
Tavaly ezzel a rendszerrel a vidéki kis főiskolák jártak rosszul (idén sincs ez másképp), ám korántsem biztos, hogy mindig a minőségi kifogások miatt. A diákok körében mindig is népszerűbbek a nagyvárosok és a nagy egyetemi centrumok: az ELTE, a Corvinus vagy a Debreceni Egyetem.
A jövőben még ádázabb verseny indul tehát a hallgatókért, a jelentkezők számára kevésbé vonzó vidéki főiskolák egy része szó szerint a fennmaradásáért küzd majd. Soha jobbkor nem érkezhetett volna az a 26,5 milliárd forintos uniós forrás hét vidéki felsőoktatási intézményhez, amely a műszaki, a természettudományi és az informatikai ismeretek oktatását segíti.
Például a Kecskeméti Főiskola azonnal próbál válaszolni a kor kihívásaira: műszaki karuk kész olyan képzéseket meghonosítani, amelyek az odatelepülő Mercedes-gyár igényeit veszik figyelembe a szakemberképzésben. A Szolnoki Főiskola pedig külföldről csábít hallgatókat, többek közt Kazahsztánban és Vietnamban is toboroz. Sikerrel! Ugyanis 15 kínai diák a nyári nyelvi előkészítőn már javában tanulja a magyart.