Chilis bab

A lányomnak van egy mexikói barátnője, akiknél volt egyszer valaki vendégségben. Nos, az ottani Apa gyártott valami könnyű, chilis húst, mire a vendég néhány falat után egyszerűen lefordult a székről… Hát valami ilyesmit próbáljunk mi is összekotyvasztani.
De persze a magyar Apa – vagyis én – és tettestársai nem ám amatőrök, tehát, hogy elvegyük a nyavalyás chili kedvét a marakodástól, leghelyesebb, ha a művelet előtt minden eddiginél jobban bepálinkázunk. Különösen ajánlható a kedves szláv vagy ukrán barátaink által favorizált paprikás vodka, ami egyfajta bemelegítésként jelentősen megkönnyíti a felkészülést. Négy emberes adaghoz kell: egy liter vodka, jó fél kiló marhahús, 20 deka füstölt szalonna, kevés olaj, 1-2 hagyma, 1-2 fokhagyma, fél kiló tarkabab, paradicsomok vagy 3,5 dl passzírozott paradicsom, 1 doboz kukorica (ezzel egy kicsit megbolondítjuk), erős cayanne bors, kevés húsleves (ebben pároljuk majd az anyagot), teáskanálnyi oregánó és koriander, a magyaros szín miatt pirospaprika. És persze chili. Amit aztán tetszés szerint mennyiségben őrölünk, darabolunk, főzünk bele az ételbe; ne mondják meg senkinek, de megteszi helyette a magyar csöves vagy cseresznyepaprika is…
Ha tehát végeztünk a már említett vodkával, nyugodt szívvel belekezdhetünk a főzésbe – nagy baj már nem várhat ránk… A kertvégi sütögetőhöz baktatva ezúttal hideg söröket vigyünk magunkkal, szükségünk lesz rájuk.
A bogrács aljára kerül a kockára vágott füstölt szalonna, rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát és a fokhagymát; ha már üveges, mehet a marhahús. Amikor a hús kifehéredett, megszórjuk a pirospaprikával, gyühet a paradicsom/püré, majd só, bors, és annyi húsleves, hogy éppen ellepje. Lassú tűzön párolunk, miközben lassú kortyokban leküldünk a lassan égő pokolba egy-két nyugtató sört. Most jön a bab, amely, ha rakoncátlannak tűnik, előző este egy kis hagymás, pirospaprikás lébe nyugodtan áztassuk be, nem hív rendőrt… Ráküldjük a chilit, és aztán már nyugodtan iszunk és főzünk, míg meg nem puhulunk. Ehhez aztán már nem kell köret, legfeljebb friss kenyér, pláne, ha olyan csípős, hogy lángra gyúlunk tőle.
Az eset nem kezdőknek való, mert könnyen úgy járhatunk, mint az alább olvasható internetes remekműben, az újonc bíró:
„Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak egy chilifőző versenyen.
Egyes tétel. 1-es bíró: Kicsit túl sok a paradicsom. 2-es bíró: Kellemes, enyhe paradicsom íz. Én: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről!
Kettes tétel. 1-es bíró: Füstös, gyengén csípős. 2-es bíró: Izgalmas, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni. Én: A versenyző megsértődött mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem.
Hármas tétel. 1-es bíró: Feketebab chili, gyakorlatilag fűszer nélkül. Kiábrándító. 2-es bíró: Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez. Én: Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.
Négyes tétel. 1-es bíró: A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. 2-es bíró: Több paradicsomot azért még elbírna. Én: Sajnálatos módon szellentenem kellett, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul.
Ötös tétel. 1-es bíró: Tökéletes befejezés, nem erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát. 2-es bíró: Ez egy jó, kiegyensúlyozott chili, sajnos nagy része kárba veszett, amikor a 3-as számú bíró elájult, és magára rántotta a chilis tálat. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazan csípős chilihez?”