Két lábon járó forgószél

Miklósi focicsapata öt órától csap össze a füleiekkel. Soha jobbkor nem érkezhettünk volna a somogyi faluba. Aki él és mozog, korosztálytól és nemtől függetlenül, négykor már a futballpálya melletti kocsmában gyülekezik. Tóth Ottóné Zsuzsa a pult mögött ügyel arra, hogy ki ne cserepesedjen az esélylatolgatók torka – délelőtt meg arról gondoskodott néhány főzőtársával, hogy majd a meccs után lecsós babbal lakhassanak jól a megfáradt sportolók és a kiszáradás veszélye ellen már felvértezett szurkolóik.
Ugyanis nevezett műintézmény jóval több mezei ivónál. A magyarázat egyszerű: mert Zsuzsa jóval több mezei korcsmárosnénál. A mindössze 230 lelkes település közösségi életének központja a kocsma, ahol a polcokon sorjáznak a focisták serlegei és az asztali örömökben jeleskedő főzőcsapat díjai. A raktárban, a rekeszek mellett három csodaszép ruha lóg, a néptáncosok viselete – naná, hogy Zsuzsa maga varrta őket!
Igen, kérem szépen, ilyen egy szupernagyi. „Gond” legfeljebb a külcsínnel lehet: Zsuzsa az 52 évével még csak-csak megüti a státus alsó korhatárát, de fiatalos megjelenése és lendülete a hagyományos „falusi nagymama” kép átértékelésére kényszeríti a tollforgatót.
Érthető, hogy akibe ennyi energia és nem utolsósorban mosoly szorult, „kevesli” a lányától született egyszem unokáját. Még akkor is, ha mellesleg örökbe fogadta a 12 éves fiú összes barátját is.
– Legfeljebb akkor szomorodom el picit, ha egyik-másik gyereknek számítógép-megvonási tünete támad, miközben indiánsátrat állítunk együtt az udvaron – ismeri be Zsuzsa. Értékmentő elvei pont egybevágnak a Nagymama Alapítvány szlogenjével: „Keress magadnak egy vidéki nagymamát!” Regisztrálta magát a www.nagymama.hu internetes honlapon, és olyan városi „unokáék” jelentkezését várta, akik nem akarják vagy nem képesek feladni városi életformájukat, de időnként belekóstolnának a vidéki életbe.
A kétgyermekes Heinold család éppen ilyen. László minőségellenőrként éveken át naponta ingázott fővárosi panellakásukból dunántúli partnercégeihez, míg végül nemrég nagy lépésre szánták el magukat: Székesfehérváron vettek egy kertes házat, amit épp most újítanak fel.
Délelőtt a lecsós bab mellett káposztás kalács meg diós tekercs is készült, ugyanis augusztus utolsó szombatján érkeztek először vendégségbe Heinoldék a felajánlkozó miklósi pótnagymamához. Eddig csupán egy puhatolózó találkozáson vannak túl, aminek – a kölcsönös szimpátia után – ez a meghívás lett a vége. Ha nem ilyen sűrű a napja, mentegetőzik Zsuzsa, biztosan begyújt a kemencébe, és abban süti a vendégvárót. Családi örökségként maradt rájuk a hosszú parasztház, amit eleinte árultak, de a kutyának se kellett. Aztán Zsuzsa gondolt egyet, és kifestette, rendbe hozta, a padláson-pincében talált régi tárgyakkal kicsinosította a portát – itt szállásolta el az „unokajelöltek”, a négyéves Anna és a tíz hónapos Andris családját.
– Éppen erre a réges-régi hangulatra vágytunk, amit én és a férjem a nagyszüleinknél még megélhettünk – lelkesedik Balogh Beáta, akinek szerencsére még él az édesanyja, de nagyon messze, és tiszaújvárosi lakosként igazi városi életet él. – Remélem, a gyerekeink Miklósiban a helyi szokásokon kívül megismerhetik majd a háznál főzött gyümölcslekvárok ízét és a disznóvágáson megkóstolhatják az igazi hurka-kolbászt.
Anna a hagyományok közül épp a kinti vécé intézményével ismerkedik – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyelőre az udvar sarkát választja… De folyamatosan ömlenek belőle a kérdések, annyi újdonsággal találkozik itt.
Úgy tűnik, unokákat már talált Zsuzsa. Most azt várja, hogy őt keressék. Olyanok, akik hasonló családi tragédiát éltek át, mint ő. Sok évvel ezelőtt autóbalesetben vesztette el 17 éves fiát. Aznap éjjel, mikor a faluba költözvén megnyitották a kocsmát, és épp egy új élet kezdődött el náluk. Túlélték, mert túl kellett élniük. Maguk és a lányuk miatt is. Szívesen elmondaná ezt másoknak is. Hogy felismerjék: annyi hasznos tennivalót találhat az ember mások örömére.
Apropó, tennivaló! Le kell váltani a pultban Gyöngyikét, a polgármester asszonyt. Zsuzsa újra pörög. A meccsnek mindjárt vége, és öszszegyűlnek a központban a száradó torkú, lecsós babra éhes barátok...