Teszt-vesz sarok

Néhány kanál gabonapehely, egy adag felaprított friss vagy aszalt gyümölcs és egy maréknyi mandula vagy mogyoró – így néz ki az eredeti müzli, amit némi tejjel vagy joghurttal illik nyakon önteni. Ezt a nem túl fantáziadús étket egy svájci orvos találta ki, óriási karriert futott be. Kanalazza szinte mindenki, aki ad a vonalaira. Csakhogy: mikor három-négy keveréket leemeltem a boltok polcáról, rájöttem, ezeknek közük sincs a régi müzlikhez.
 Mondhatnánk, hogy a gyártók megsajnálták a magát sanyargató fogyókúrázót, s ezért csempésztek némi cukrot, mézet a magok közé, sőt az aromákat is a jó közérzetünk miatt rakták bele. Ám élek a gyanúperrel: azért tették édeskéssé az eredetileg természetes ízű müzliket, hogy ne a vevő fogyjon, hanem a sok drága termék. A Cerbona meggyes müzlije szintén a felfújt magvakra és a cukorszirupra épít, de nem felejti ki az aromákat meg a csokoládédarabkákat sem. Gyümölcsből 15 százalék fér a viszonylag drága, kilónként nagyjából 2000 forintos nassolnivalóba. Nagyon bíztam a Natur Pur Bio ropogós müzlijében, melynek összetevői ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak. A ropogósság ára azonban egy mézes-mázas, pardon: nádcukros bevonat, ami nemcsak a zab- és búzapelyheket, de a szánkat is összeragasztja. A szárított gyümölcsökből – mazsola, alma, datolya, sárgabarack – viszont csak 7,5 százalék jutott a keverékbe, melynek 10 dekája 418 kilokalóriával segíti a kigömbölyödésünket.
Némiképp fellélegeztem a Vitalis müzli 555 forintos, 375 grammos doboza láttán. Ez ugyan 36 forinttal drágább volt, mint az előbbi biotermék, viszont annál magasabb, 40 százalékos gyümölcstartalmat ígért, és kilencvennel kevesebb kilokalóriát. Bár a felirat azt hirdette, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz, az apró betűs összetevők közt mégis felfedeztem e fránya anyagot a kókuszolaj társaságában. Ennek ellenére a Vitalis volt a kóstolgatás fénypontja. És ugye a csúcson kell abbahagyni…