Irány a Pokol tornáca!

Minden idők legvastagabb kötött garbóját leparancsolja rólam. Filei Karcsi kérlelhetetlen: szép dolog a réteges öltözködés, de ilyen „bundaruhában” mozdulni sem bírok majd az igencsak szűk járatokban. Meg aztán a strapabíró overallt is magamra kell még húznom, az véd meg a totális elázástól, miközben hason csúszom az agyagos latyakban. Magamfajta kezdőnek a kesztyűt se tanácsolja, mert puszta kézzel jobban érezzem majd a fogást a meredek sziklákon…

Gyengébb idegzetűeknek akár ennyi is elég lehet a megfutamodáshoz. Pedig ez még csak a kezdet – somolyog elégedetten Szűcs László, a kezdő csapat túravezetője. Az Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápiás Egyesület ügyvezetőjéért többek között fanyar humora miatt is rajonganak a gyerekek.
Az ifjú barlangászok mindegyike asztmában vagy más légúti allergiás betegségben szenved. Az már évtizedek óta ismert tény, hogy a barlangterápia sikeresen alkalmazható ilyen megbetegedések esetén. Csakhogy az eddigi gyakorlat a pihenőkúrát részesítette előnyben. Vagyis a betegek rendszeresen néhány órát a mélyben töltenek, esetleg közben légzőgyakorlatokat végezve.
 

Ezzel szemben a rám váró barlangtúrán csúszunk-mászunk majd, olyan izmokat is megmozgatva, amelyeknek létezéséről eddig fogalmunk sem volt (leginkább a másnapi izomláz árulkodik majd róluk, vetíti előre leendő kínjainkat Laci).

Gáti Marcsi fél kézzel a bakancsát rángatja magára, fél szemmel meg már a térképet tanulmányozza. A „rossz nyelvek” még emlékeznek rá, mikor Marcsi először kiszállt az autójából frissen manikűrözött, hibátlan műkörmökkel – ma pedig az egyesület oszlopos tagja és elnökhelyettese, aki a haladókat vezeti majd. Pokol tornáca, Bordaroppantó, Taigetosz, Sárkányfog – röpködnek a járatnevek, én meg a lehetséges menekülési útvonalat térképezem fel…
Késő. Egy csatornafedélre emlékeztető, súlyos vasajtón át leereszkedünk a mélybe. (A Rózsadombon a Ferenc-hegyi-barlangot 1933-ban fedezték fel csatornaásás közben. Mélysége 85 méter, hossza 5 km.) Néhány tíz méternyi hernyószerű kúszás után kitágul a szűk járat, és a Gömbterem ferde falára elképesztően ügyesen csimpaszkodnak fel a gyerekek. Aztán egy mély szűkület következik. Bennem most kezd tudatosodni, hogy itt komoly megpróbáltatások várnak ránk…
Puskás Ili nem osztja aggodalmamat, mindez csak első látásra félelmetes. Évek óta kíséri a barlangtúrákon 11 éves fiát, a felfedezés pedig egyre izgalmasabb. Kristóf asztmás és allergiás.

 Míg korábban bármilyen mozgás hatására befulladt, itt játszva bejárják együtt a járatokat. A felnőtt kísérőkkel egyetlen pillanatban sincsenek veszélyben.
– Azok az asztmás gyerekek, akik a túrázás kezdetén jellegzetes sípolással vették a levegőt, néhány alkalom után megszabadulnak a kellemetlen tünettől – erősíti meg Marcsi. A barlang 10 fokos, allergénmentes levegője, magas kalciumkoncentrációja és a 80-100%-os relatív páratartalom ideális a légzőszervi betegségek kezelésére. Legalább 10-15 alkalom javasolt a látványos eredményhez.
Hálát adok, hogy nincs rajtam a garbó, folyik rólam a verejték, remeg a lábam. A Gombánál megpihenünk. A hatéves Szalay Zalánnak meglódul a fantáziája: ez az íróasztal, itt a szék, és cikket ír… Büszkén mutatja a rongyosra nyűtt kesztyűből kivillanó ujját, bizonyítván komoly barlangászmúltját! Ragyog az arca.
A szűk járatokban eljön az igazság pillanata: kin is vannak felesleges kilók. Elfojtott nyögések közepette újra átélem a megszületés rég elfeledett pillanatait, ahogy igyekszem kitolni magam a lyukból, minél kevesebb szenvedést okozva magamnak.
Az ötödik órában végre fényt látok. Kinn ezerrel ragyog a nap, valahogy mégsem örülök úgy neki, ahogy vártam. Visszavágyom. Le, a mélybe.