Egészséges és változatos a dunai halállomány
Idén is lezajlott a halállomány összetételének tudományos szempontú vizsgálata a Duna főágában.
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat tájékoztatója szerint a mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb fordult elő a legnagyobb egyedszámban, míg a parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai közcélú monitorozási programjuk részeként a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézet közreműködésével Gönyűnél, Nyergesújfalunál, Sződligetnél, Kisapostagnál, Paksnál, valamint Mohácsnál végeztek kutatóhalászatot. Helyszínenként két élettérben: a part menti zónában, valamint a parttól távoli mélységi mederben gyűjtöttek adatokat.
A szakemberek összesen 34 halfajt azonosítottak. A mélységi mederből fogott halak fajszáma a korábbi évek megfigyeléseihez hasonlóan alacsonyabb volt (21 faj), mint a part menti élettérből fogott halaké (33 faj).
„Az idei felmérés legkedvezőbb tapasztalata, hogy Gönyűnél és Nyergesújfalunál a védett és hosszú időn át eltűntnek gondolt botos kölönte újabb példányai kerültek elő” – idézi a tájékoztató Sály Pétert, a HUN-REN Ökológiai Központ tudományos munkatársát.
Kedvező eredmény, hogy Mohácsnál kecsegéket és törpecsíkokat is fogtak a kutatók, míg a balin és a fokozottan védett német bucó fiatal egyedeinek nagyobb mennyisége arra utal, hogy az idei év kedvező volt e fajok szaporodásához. Váratlannak számított a paksi part közelében a pettyes busa, mivel a busa fajok jellemzően a parttól távol eső nyílt víz felsőbb, illetve vízközti rétegeiben tartózkodnak.
Emellett a fogott halak egy részénél a halpenész jelenlétét is vizsgálták a kutatók. „A halpenész egy másodlagos kórokozó, melynek hiányából, vagy jelenlétéből következtetni lehet a halak általános egészségi állapotára” – idézi a tájékoztató Eszterbauer Edit tudományos tanácsadót.
Az előfordulási adatok alapján úgy tűnik, hogy a halpenész jellemzően ritkán jelenik meg a dunai halállományban: 27 egyedből csupán egyetlen példánynál találtak pozitív mintát – mutatott rá.
