Kondér vonzza a magyart

Igaz, hogy már nem éget a nap és nem langyosodik a tavak vize, de az eszes falusi vendéglátók épp most kezdik dörzsölni a tenyerüket. Demecseri káposztás napok, maklári vagy tardi kakasfesztivál, netán göcseji szüret? Kedvünkre választhatunk. Eljött végre a ráérős utószezon, amikor nem kell vízibiciklizni és tollaslabdázni a gyerekkel, sőt hegyet mászni sem muszáj, ha a könnyebbik végéről is megközelíthetjük a túrázást. Elég kinéznünk egy jó kis sütős-főzős programot, ahol lehuppanhatunk a terített asztal mellé…
Ha az evésről-ivásról van szó, nagyon leleményes nép a magyar. Majd’ minden település kiötlötte már, hogyan hívhatná fel magára az éhes vendégek figyelmét. A hajdan unalmas sörözésbe torkolló falunapok gasztronómiai fesztiválokká terebélyesednek. Nemcsak a tősgyökeres főzőasszonyok sürögnek ilyenkor a kondérok mellett, de a fiatalok, a frissen betelepültek is megfogják a munka, no meg a fakanál végét. Ebben az a jó, hogy az étel gőzében közösséggé forrnak össze a szervezők, másrészt pedig vendégeket csalogatnak oda, ahová egyébként a madár se járna.
Felsőtárkányban, a Bükk kapujában például újabb és újabb Guinness-rekordokat kísérelnek meg a helybeliek, s ezzel egyre több kirándulót vonzanak. Nem elég, hogy – a miskolciakkal versengve – megfőzték a világ legnagyobb kocsonyáját, nemrég a leghosszabb rétest sütötték meg. Az asztalokon csaknem 40 méteren át tekergett a sós túróval töltött „kígyó”, amit aztán a lelkes közönség az utolsó morzsáig eltüntetett.
Találjuk ki az őszi Balatont! Erre szánta rá magát a népszerű televíziós műsorvezető, Pálffy István meg a Balatonfői Yacht Club ügyvezetője. Lehangolta őket ugyanis, hogy a magyar tengernél már minden van, csak program nincs. Arra jutottak aztán: legjobb, ha a hasuknál próbálják megfogni a vendégeket. Méghozzá egy többnapos bortúrával, amelybe persze becsempészik a tájegység ételeit is. Nem kétséges ugyanis, hogy egy libamájas, pezsgős piknik után még az őszi ködbe vesző túlpart sem nyújt olyan szomorú látványt. Egy gasztronómiai eseménysor ráadásul nemcsak Balatonkenesét pezsdítené fel, hanem az egész környéket, és versengésre serkentené a helybeli vállalkozókat.
– Olyan helyi értékeink vannak, amelyekről nem is tudunk. Ilyen például a balatoni garda hal, ami hungarikumnak számít, mégis kevesen kóstolták. Ne feledkezzünk meg a busáról sem, hiszen annak a tóból valahogy ki kellene jönnie. És ez csak úgy lehetséges, ha megesszük. A busa húsa is egészen kiváló lehet, ha feltesszük a füstre, s máris kínálhatunk hozzá egy kovászosuborka-levest – magyarázza Pálffy István. A külhoni konyhákról és kultúrákról szóló útikönyvei révén megtapasztalhatta, hogyan csinálják ezt másutt. Számtalan ötletet hozott haza Franciaországból is, ahol egy hónapig kóstolgatott, hogy anyagot gyűjtsön következő kötetéhez.
Egy francia szakács például azzal lett világhírű, hogy virágokkal, például ibolyával meg jázminnal bolondítja az ételeket. A turisták imádják az élményfőzést, ezért szívesen iratkoznak be a séf villámiskolájába. Hatan-nyolcan kapnak egy-egy főzőhelyet meg egy pohár rosét, melléjük készítik a virágokat, például egy kosárnyi húsos rózsaszirmot, és kezdődhet a munka. Amikor Pálffy István ott járt, éppen rózsalekvárral töltött sült csirke készült. Azért idehaza, a Balatonnál magyarosabb ízeket vetnének be.