Zöld zebrák a kutyákért

A történet azzal kezdődött, hogy Lakatosék kutyája, Kormos, 11 évesen jobblétre szenderült. A gazdája, ahogy az már lenni szokott, éppolyan fekete színű, kis testű ebet keresett, mint a kedvence volt.
– Elhatároztuk, ha lesz helyette másik, azt csak menhelyről hozhatjuk – meséli Lakatos Sándor. Meglátogatott tehát egy telepet, és a kóbor ebek látványa úgy szíven ütötte, hogy a legszívesebben mindegyiket hazavitte volna. Mivel ezt mégsem tehette, kiürítette a zsebeit: ami pénz csak volt nála, azt mind a gondozóknak adta. Ez később szokásává vált: a nyomorúságos állatmenhelyekről mindig egy fillér nélkül tért haza. Sőt, arra is rákapott, hogy rendszeresen átutaljon néhány tízezer forintot a Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesületnek. Hogy miért épp nekik? Ez sem véletlen.
Az említett eb ugyanis, akit a gépészmérnök Kormos utódjául kiválasztott,  szakadatlan háborúságot folytatott a család háromlábú macskájával, sőt erős késztetést érzett, hogy átszabja a cica frakkját. A gazdájuk tehát az ebet beköltöztette egy állatpanzióba, hogy kiképzéssel próbálják jobb belátásra bírni. Közben azonban az állatbarát família merész lépésre szánta magát: befogadtak egy újabb kutyát. A labrador és agár keverék lányt az országút mellől szedték fel, testében később egy betokozódott légpuskalövedéket találtak. Egyre nagyobb lett hát otthon a ramazuri, meséli Lakatos Sándor, ezért is kért szakmai tanácsot a zöld zebrásoktól. Közben pedig csodálattal nézte az egyesület tagjait, akik pénzüket, szabadidejüket nem kímélve mentik az állatokat. Egyszer ivartalanítási akciókat szerveznek, máskor jótékonysági vásárokat. Sokszor azonban csak sétálni viszik, simogatják a menhelyre száműzött, lelkileg is megviselt kutyusokat.
– Semmi csodát nem tettem. Az állatvédők nem kapnak állami támogatást, pedig egyre több az elhagyott, utcára tett négylábú. Arra jutottam: jó fizetésem van, biztonságban élek, miért ne adhatnék? – magyarázza az év adományozója. Szó szerint meghökkentette, amikor a díjátadóra hívták. Hiszen az a természetes, amit ő tesz.
Az összeszoktatás egyébként olyan jól sikerült, hogy a Lakatos család két kutyusa azóta is mintaszerű barátságban él egymással: vonzódásuk csak azért maradt plátói, mivel találkozásukat sajnálatos mód megelőzte az ivartalanítás. A cicával is elsimultak a konfliktusok, miután a kutyák belátták, hogy hármójuk közül a húszéves, dörzsölt macska a főnök.