A pulyka

Illetve ha némelyiküknek volna is, és egyszer, véletlenül elkészítene egy valamire való húsféleséget, akkor azonmód jönne egy baromarcú ember, aki az angol tradíciókra hivatkozva leöntené az egészet valami rettenetes barnamártással…

A napokban, amikor is Apa karácsonyi gondolatai éppen valahol egy dagadt bébipulyka körül kalandoztak – miközben délutáni whiskyjeinek első fél tucatját szopogatta –, a Feleség éppen a BBC-t nézegette, minek következtében egyszer csak megjelent a képernyőn a már fentebb említett Jamie fiú, egy egészen méretes pulykával. Nosza, mondok: Apa, figyelmezzünk kissé – így történt, hogy az egy hónappal ezelőtt megénekelt, karácsonyi pulykához csatolt csatni után most akkor következzék a csatnihoz csatolt karácsonyi pulyka. (Jó, tudom, messze már a karácsony, de hova van az kiírva, hogy januárban tilos pulykát enni?) És miután a pulyka sütési ideje úgy 3-4 óra, hát kell ennél jobb program, már ami a spejz, a bárszekrény vagy a hűtő italáruinak a kiürítését illeti?

A bébipulyka arról ismerszik meg, hogy legalább 6-7 kilós. Nem kell vele sokat cicizni: Jamie ötfűszert kent rá: amihez kell két rész ánizs, egy rész fahéj, egy rész szegfűszeg, egy rész fekete bors, két rész édeskömény, mindez porrá őrölve. Ami az érdekes, hogy a madarat nem teszi be csak úgy a tepsibe, hanem csinál neki egy fészket is. A fészekhez beledobálja a pulyka aprólékait – a májat kivéve –, s aztán jön egy kavalkád: maréknyi zsálya, tengeri só, frissen őrölt bors, petrezselyem, kakukkfű, gyömbérgumó, chili paprika (óvatosan), zöldpaprika, legalább 4 lila hagyma, olívaolaj, rozmaring, két kiskanál cukor, 6 evőkanál balzsamecet, 4-5 gerezd fokhagyma, citrom. Ezekre „tehénkedik” rá a pulyka, amit Jamie nem forgat és nem keneget sütés közben. Mi azért ennek ne higgyünk, a legjobb, ha először a mellére fordítjuk, fóliával letakarjuk, majd a harmadik óra vége felé megfordítjuk, és immár fólia nélkül pirosra sütjük.

Ezenkívül kell még töltelék, fűszervaj és mártás. Kismillió töltelékrecept van – gesztenyés, aszalt szilvás, mazsolás, zöldséges, gombás, krumplis – tetszés szerint. Az érdekesség, hogy az ehetőbbek disznóhússal operálnak, s van olyan recept, ami egyenesen sütni való kolbásszal. De ezt hagyjuk – mindenki csinálja úgy, ahogy szereti, mindenesetre nyomjunk bele májat, petrezselymet, pirított vagy nem pirított kenyeret, darált húst, vajat, vöröshagymát, fokhagymát, majoránnát, borsot, sót, chilit meg mindenfajta más fűszert, valamint tojást (nyers avagy főtt állapotban), esetleg gombát; ha cifrázni akarjuk, némi füstölt szalonnát. Ez megy a hasába.

A fűszervajat be kell dugnunk a mellehúsa és a mellebőre közé, hogy valahogy az az átkozottul száraz fehér hús is ehetővé váljék. Itt megint csak szabadjon a képzeletnek helyt adni, mert fűszervaj is majd’ annyi féle van, mint borféle – ugyanis ilyenkor már, leváltva a whiskyt vagy a pálinkát, borot iszogatunk, hevesen –; Jamie a sok zöldség és citrom mellé valami ruszlit is belekevert. Na, ezt aztán feldugta a már említett mellebőr alá, s aztán irány a sütő.

A hátralévő 3-4 órát italozással, hejehujázással töltsük. Ha megvagyunk, és még lábon vagyunk, akkor a tepsiből kivett pulyka alatt maradt fészekből készüljön a mártás. Sokat ne babráljunk vele, az egészet kaparjuk ki – Apának külön kedves, hogy Jamie az odaégett szörnyűségeket is kikaparásra ajánlja –, majd öntsünk hozzá némi húslevest, borot, s egy-két kanál liszttel – a gazdagabbak tejföllel – habarják be, hogy aztán az egész mindenség egy mixerben alakuljon át sűrű mártássá.

Perverzeknek ajánlható: létezik olyan kreáció is, ahol a pulykába egy kacsa jön, amibe pedig egy csirke. Rémes – mondja Apaperverz.