Szemétből lett lopott szajré

A tolvaj bíróság elé került, és ott többek között felelősségre vonták eme lopás miatt is. Azonban az eset megítélése jogi szempontból nem volt egyértelmű, miután az áldozat a szerkezetet a kukában találta. A tolvaj ügyvédje azzal érvelt, hogy a földmérő masina talált dolog. Az erre vonatkozó szabályok szerint a találó nem szerez a dolgon tulajdonjogot, az továbbra is azé, aki elveszítette, de bizonyos feltételek megléte esetén – ha a találó mindent megtesz, hogy eredeti tulajdonosának visszajuttassa a szóban forgó ingóságot, de nem jár sikerrel, vagy a tulajdonosnak nem kell a dolog – később a találó megszerezheti a tulajdonjogot is. Az ügyész azzal érvelt, hogy a földmérő szerkezet nem talált dolog, ugyanis azt nem akárhol lelte a kukázó, hanem a szemétben. A nyilvánvalóan szándékosan elhagyott dolgok – amelyek tulajdonosa a birtoklással szándékosan felhagyott –, különösen a szemétbe hajított dolgok elvétele nem lopás, hanem uratlan dolog birtokbavétele, eredeti tulajdonszerzés.
Az egész elméleti vita akörül folyt, hogy a turkáló a szemétben talált dolgokon szerez-e tulajdont – holott az ügy elbírálása szempontjából ennek nincs is különösebb jelentősége. Nyilván nem lop például az, aki a lomtalanításkor kihelyezett bútort, ingóságot elviszi és használja: hiszen a tulajdonos azok tulajdonával felhagyott, ezért rakta ki őket az út szélére. A lopás definíció szerint értékkel bíró idegen dolog elvétele mástól az eltulajdonítás szándékával. Ebből az következik, hogy nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy akitől a dolgot elveszik, az tulajdonos legyen, elég az, hogy a dolog, amit az elkövető elvesz, nem a sajátja.
Holló a hollónak nem vájja ki szemét, tolvaj tolvajának megbocsát az ég, mondja a népi bölcsesség. Ez annyiban tévedés, hogy a törvény az ilyesmit sem nézi el. Esetünkben is megállt a lopás vádja.