Javítás vagy csere?

Példánkban egy férfi hordozható számítógépet vásárolt egy cégtől. A masina meglehetősen hamar elromlott. Az eladó elküldte a gépet szervizbe, ott hetekig javították, visszaküldték, azonban ismét elromlott. Újabb hetekig kalapálták, visszaküldték, még mindig nem volt jó. Ekkor emberünk kérte, hogy most már ne javítsák tovább a laptopot, hanem szépen cseréljék ki, hiszen nem igazán tudja rendeltetésszerűen használni azt a számítógépet, amelyik minden hónapban három hetet a szervizben porosodik. Az eladó megtagadta a cserét, arra hivatkozva, hogy a gép javítható. Emberünk egy utolsó próbát tett, de a masina nem javult meg, a cég azonban továbbra is elutasította a cserét. Ekkor a vevő a Bács-Kiskun Megyei Békéltető Testülethez fordult, mondanák meg, kinek van igaza.
A magyar jog elsősorban a vevőre bízza, hogy javítást vagy kicserélést kér abban az esetben, ha az áru hibás. Ezt az üzletek többsége eleve elfelejti közölni a vásárlóval, sőt a tájékozatlan vevőt általában azzal etetik, hogy amennyiben a készülék javítható, akkor elsősorban a javítást kell elfogadniuk. Nem kell. Viszont nem választhat a vevő abban az esetben, ha valamelyik opció lehetetlen, például az áruból már nincsen készleten. A fogyasztói választás korlátozását a javításra, illetve a kicserélésre azért tartják sokan problémásnak, mert megköti a vásárló kezét, akinek bizonyos esetekben – például ha egy adott áru minden példánya gyárilag rossz minőségű – az lenne az érdeke, hogy a pénzét kapja vissza.
Visszatérve esetünkre: az üzlet eleve ott hibázott, hogy nem akarta kicserélni a laptopot – ha ez a vásárló szíve vágya, akkor a javítást meg sem kell kísérelni. De egy másik paragrafus is védi a fogyasztót: a javítást vagy a cserét megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni – amennyiben ez nem valósul meg, akár el is állhat a szerződéstől.