Elmélkedés

A mai nap virágvasárnap, avagy pálmavasárnap. Jézus bevonulása Jeruzsálembe. A nagyhét kezdete. Követjük ezen a napon a Jézust ünneplő népet, és így vonulunk a szentmisére. A filippi levél csodaszép Krisztus-himnusza az ember Jézust állítja elénk, aki értünk, emberekért vállalta a halált és a szenvedést. Éppen engedelmessége által bizonyult Isten hatalmas Fiának. Ezekben a napokban keressük mi is a csendet, az imádság csendjét. Ebben a belső csendben készüljünk a húsvét ünnepére, legnagyobb ünnepünkre. Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünneplése megerősít abban, hogy van célja életünknek, hogy minden földi nehézség legyőzhető Isten erejével. Az egyház ezekben a napokban különleges ünneplésre hív minket a liturgiában. Végigjárhatjuk Jézus útját az utolsó vacsorától a Getszemáni kerten át a Golgotáig, majd Jézus sírjáig. Megtapasztalhatjuk, hogy Jézus sírja üres, Ő ma is él, velünk van, vezet és erősít minket. Ha tudom vállalni a csendet, ha a világ zaját le tudom halkítani ezekben a napokban, akkor bár először mintha ürességet éreznék, de ezt az ürességet Isten kegyelmi ereje, szeretete fogja betölteni. Vágjunk hát bele bátran a nagyhét ünneplésébe. Ha bizalommal tudunk lépni, indulni, Isten csodálatos szeretetére találhatunk rá, amely lelkünk legmélyén hívogat minket. És ebből a találkozásból fakadhat húsvét ünnepének teljes és igazi öröme.