Elmélkedés

Visszatért. Mert „senki sem emelkedett föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből”. Én sem emelkedhetem föl a mennybe, csak ha a mennyből jöttem? Ott a helyem, ott a helyünk. Ő mondta: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”

Állok, kezemben kendővel integetek feléje, és nem a búcsúzás fájdalma ébred szívemben, hanem a remény, a viszontlátás reménye; és honvágy – igen, honvágy. Igen, onnan jöttem, de csak a szívem őrzi emlékét a mennynek, és az emlék most fellángol…

Lassan magamhoz térek. Nem állhatok itt tétlenül, amíg visszajön. Mit is mondott, mit tegyünk, amíg visszatér és magával visz? „Virrasszatok!” Nem szabad, hogy alva találjon, ha visszajött! Mit jelent virrasztani? Azt is megmondta: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Indulok, indulnék, de Márk elgondolkoztat:
Elment, és mégis itt maradt. „Együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.”
Uram, ma is együttműködsz az igehirdetőkkel? Mi a jele a nevedben hirdetett és általad hitelesített tanításnak? Nekünk most megtiltották, hogy ördögöt űzzünk ki. De „láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Mit szólsz ehhez? „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Buzgán József