Zuhanás a hídról

Az elhunyt családja az autópálya kezelőjét perelte be, mondván, hogy a hasonló baleseteket egy, a rés alá elhelyezett vízszintes hálóval meg lehetne előzni. Álláspontjuk lényege az volt, hogy az autópálya veszélyes üzem, a fenntartónak a hasonló esetekre is fel kellett volna készülnie. (Veszélyes üzem esetén az üzemben tartónak kell bizonyítania, hogy rajta kívül álló, elháríthatatlan okból következett be a kár.) Mivel ezt az autópálya-kezelő elmulasztotta, kártérítéssel tartozik a sofőr halála miatt.

Az autópálya fenntartója viszont azzal érvelt, hogy egyrészt az autópálya fenntartása nem veszélyes üzem, másrészt még ha az lenne is, nem lehettek felkészülve arra, hogy valaki a vonatkozó szabályokat súlyosan megszegve ilyen veszélybe keveri magát. Eleve tilos gyalog bócorogni az úttesten, hasonlóképpen tilos átmászkálni a pályaelválasztó kerítésen. Mivel ezeket a szabályokat a sofőr megszegte, így nem a pályakezelőn múlt a végzetes eredmény. Csakhogy a büntetőjogi törvény segítségnyújtási kötelezettséget ír elő hasonló esetre. Azaz ha poroltóm is van, oltani is tudok, akkor kutya kötelességem minden lángoló autónál megállni és azokat eloltani, ellenkező esetben bűncselekményt követek el. Innen nézve emberünk jogszerűen tartózkodott az úttesten, és joga volt arra is, hogy a kerítésen átmásszon.

A bíróság viszonylag könnyen kimondta: az autópálya ugyan teret ad veszélyes üzemnek – az autóknak –, de önmagában nem számít a veszélyes üzem kategóriájába. Viszont a fenntartó felelőssége az enyhébb, általános szabályok alapján is megállapítható. A vonatkozó szabványok hiába nem írják elő háló alkalmazását, valamilyen megoldás szükséges a hasonló balesetek bekövetkezése ellen. Ezért az autópálya-kezelő a sofőr halála miatt kártérítéssel tartozik.