Elmélkedés

Jézus egykor misszióba küldte apostolait. A kiválasztás, a meghívás és a küldés minden korban megismétlődik. A meghívottak és a küldöttek arra törekszenek, hogy hűségesen teljesítsék mindazt, amit az Úr vár tőlük, s emellett meg kell felelniük az adott kor és az abban élő emberek elvárásainak is.

Sok vallásos ember sürgeti manapság az evangélium szelleméhez való visszatérést, amely a Krisztusról szóló hiteles tanúságtétel feltétele. De nem csak beszélnek az evangelizáció, a szeretetközösség és a szolgálat fontosságáról, hanem törekszenek is mindezek megvalósítására.

Jézus nem csak beszélni küldi apostolait, hanem gyógyítani is, tehát gyakorlati teendőik is vannak. Az egyház tagjaiként nem maradhatunk olyan „elméleti keresztények”, akik csak fejben tudjuk a hitigazságokat és az evangéliumi életmód lényegét, de nem éljük meg a gyakorlatban azt, amit Krisztustól tanultunk.

Ha az evangélium rendszeres olvasása közben felszínre tör bennünk a vágy egy krisztusibb élet, egy új egyházi hangnem, új stílus iránt, akkor mindenekelőtt ne másoknak adjunk ötleteket, hanem kezdjük önmagunkon a változást! Ahogyan egykoron az apostolok Mesterüktől indultak el missziós útjukra, ugyanígy nekünk is Krisztustól kell elindulnunk! A Jézussal való személyes és belső kapcsolat alakít át bennünket és tehet képessé minket arra, hogy eszközök nélkül is eredményes legyen szóbeli igehirdetésünk, amelyet gyakorlati tetteink hitelesítenek. Induljunk és hirdessük bátran Krisztus evangéliumát!

Horváth István Sándor