Nem akarok gyereket!

Mindjárt ki is mondom azt, ami miatt sokan ellenszenvvel néznek rám: nem akarok gyereket. Harmincéves leszek, hatodik éve vagyok férjnél. Nincs nap, hogy valaki, szüleim, anyósom, kolléganőm, a szomszéd néni, sőt a postás, meg ne kérdezné bűbájosan: na és mikor jön a baba? Nem értem, honnan veszik az emberek a bátorságot, hogy ilyen kérdéssel zaklassanak. Néha megmondom őszintén, hogy nem jön, mert nem akarom. Azokat a megdöbbent tekinteteket, az utálkozó fintorokat, amiket kaptam! Félig vagy egészen idegenek oktattak ki, hogy nem normális, ha egy nőnek nem kell gyerek, egy idős rokon bácsi egyenesen az utcasarokra küldött!

De ha egyszer se testem, se lelkem nem kívánja. Nem volt jó a gyerekkorom, a szüleim egymást marták. A kiút a tanulás volt. Jól élünk a férjemmel, ő rám bízta a döntést. Amikor látom a nővérem éktelen rossz kölykeit, és azt, hogy lett egy lompos, elnyűtt anya az én okos és szép nővéremből, hát nem is kétséges a döntésem. Rengeteg tervem van, imádom a munkámat, szeretek utazni, társaságba, színházba járni, egyszóval úgy jó az életem, ahogy van. De mindig soroljam el mindezt az engem vegzálóknak? Miért nem lehet tiszteletben tartani mások döntéseit? Miért vagyok én rossz attól, hogy nem szülök meg egy nem kívánt gyereket?
Üdvözlettel: Zita

Kedves Zita!
Kezdem azzal, hogy nem szokásom ítélkezni mások élete felett, és azt sem szeretem, ha más teszi ezt. Tehát: magam is úgy gondolom, jobban teszi, ha nem szül, ha már ennyire nem óhajt anya lenni. Nem tartom ettől csökkent értékű embernek. (De azért büszkének sem kell lennie erre a döntésre.) A világ attól sokszínű, hogy különböző emberek élnek benne. Az egyik attól boldog, hogy pörgő az élete, a másik attól, hogy imádja a hivatását, a harmadik attól, hogy babát dédelgethet.

Üzenem tehát Zita minden rokonának és ismerősének, hagyják őt békén! De komolyra fordítva a szót: talán, ha nem érez ekkora nyomást környezete részéről, megnyugszik. Még az is lehet, hogy egy idő múlva megváltoznak az érzései. De ha mégsem, úgy is jó. Semmi értelme annak szülnie, aki már eleve tudja, hogy nem lesz jó anya. Attól, hogy hiányzik önből az anyai ösztön, még lehet hasznos tagja a társadalomnak. De arra kérem: ha ön nem is vállalkozik szülésre, azért tisztelje az anyákat.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes