Szomorú nagymama

 Menyemnek vissza kellett mennie dolgozni, amikor a kicsik másfél évesek voltak. Gyakran elkapta őket nátha, torokgyulladás. Ilyenkor egy telefon és én, friss nyugdíjasként, boldogan mentem és vigyáztam rájuk, ápoltam őket. Az egy hónapos bölcsődei, óvodai szüneteket mindig nálunk töltötték, amióta pedig iskolások, majdnem az egész nyarat. Rengeteget tudtunk velük foglalkozni, strandra jártunk, kirándultunk vagy csak a nagy kertben játszottunk.

Az idei nyarat is nagyon vártuk. És aztán, nagy csalódásunkra, alig láttuk az unokáinkat. Fiamék úgy döntöttek, hogy a nyarat tartalmasan kell kihasználniuk, ennek ma már anyagi akadálya sincs. Így hát a kislányok voltak lovas¬táborban, kézművestáborban, úszótáborban. Ez volt az első év, hogy a szülők is fellélegezhettek kicsit, és kétszer is elutazhatott külföldre a család. Egyszer jártak a spanyol tengerparton, egyszer pedig egy németországi körúton. Megértem a fiamékat, hiszen előtte évekig sehova sem jutottak el, és most habzsolják a látnivalókat. De a gyerekeket mit érdekli a huszadik dóm, a tizenötödik múzeum? Ráadásul hőségben a hosszú autózások… Amikor augusztus legvégén négy napra eljöhettek hozzánk, csak panaszkodtak, hogy mennyivel jobb lett volna velünk. Szóljak vagy ne szóljak a fiaméknak?
Üdvözlettel: Erika

Kedves Erika!
Az örök kérdés ugyebár: mennyire szólhatunk bele gyermekeink életmódjába, nevelési szokásaiba? Általában azon a párton vagyok, hogy minél kevésbé, bár néha nagyon nehéz vagy éppen lehetetlen megállni. Főleg akkor, amikor szeretett unokáinkról van szó. Azt hiszem, itt most generációs ellentétről beszélhetünk. Idősebbeknek nehéz megérteniük, hogy a fiataloknak a pörgés, nyüzsgés, jövés-menés éppen olyan kikapcsolódás lehet, mint nekünk a kertben üldögélés. Ám azért magam is úgy gondolom, hogy ilyen kicsi gyerekeknek pihentetőbb és jobb lehet a nagyszülői ház kényeztető meghittsége, mint egy körutazás a gótikus műemlékek földjén. S ezek szerint az unokák is így gondolják. Ne tegyen szemrehányást fiának és menyének, de óvatosan fel lehet vetni, ha nem előbb, akkor jövő tavasszal: pár hétre jó lenne megint együtt lenni. Nemcsak önök miatt, hanem a kislányok érdekében. De addigra már ők is tízévesek lesznek, biztosan bátrabban ki tudják nyilvánítani a véleményüket. A szülőkben pedig remélhetőleg lesz annyi belátás, hogy figyelembe veszik a gyerekek óhaját is.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes