Bangó Margit a színpadon politizál

– Olyan világban élünk, amelyben nem szerencsés, sőt egyenesen életveszélyes lehet, ha valaki Magyarországon romának született. Érzi ezt az ellenséges hangulatot a saját bőrén vagy a környezetében?
– Őszintén mondom, soha nem éreztem hátrányt a származásom miatt, valószínűleg az elért sikereim miatt. Ugyanakkor mélységesen elszomorít, hogy ez az ország oda jutott, hogy nálunk ártatlan gyerekeket bántalmaznak csupán a cigányságuk miatt. Beszélni kell róla és tenni ellene, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.

– Mégis, míg a cigány érdekvédelmi szervezetek képviselői felemelték hangjukat az erőszak ellen, a legtöbb elismert roma művész csendben maradt. Értelmezhetjük ezt egyfajta kívülállásként is?
– Szó sincs róla! Én sosem politizáltam; márpedig a romagyilkosságokat sajnos erős politikai hangulat is kísérte, és ebbe a csatába nem akartam beszállni. Az én ajánlólevelem a munkám, a színpadon „politizálok” a hangommal – ezzel pedig nemcsak a népcsoportomat, hanem az országomat is képviselem. Az én felelősségem abban áll, hogy milyen mintát mutatok a fiataloknak, cigányoknak és magyaroknak egyaránt.

– Úgy érzi, a fiatalok „veszik az adást”?
– Az okosabbja egészen biztosan. Gyakran hívnak meg vendégségbe olyan iskolákba, ahová többségében roma fiatalok járnak, és érzem, milyen szeretettel fogadnak. Az én életem arra jó példa előttük, hogy megéri céltudatosnak lenni és küzdeni. Ha az ég csak egy kis tehetséggel is megáldotta az embert, azzal jól kell sáfárkodni, és nemcsak élni, hanem irányítani is kell az életünket.

– Ön valóban messzire jutott az eredeti varrónői szakmájától. Hogy sikerült?

A választ és egyéb érdekességet Bangó Margitról a Határtalan hangok és ízek című interjúban olvashatja el a Szabad Föld pénteken megjelent 41. számában.