Szex nélküli kapcsolatok

A rutin és az unalom
A „Hova menjünk? Nekem mindegy” párbeszédek mutatják, hogy az erőfeszítések, a kölcsönös vágyak megtalálásának igénye kezd eltűnni. Ha mindig ugyanaz minden, az valóban unalmassá válhat. A hétvége rutinná alakul, nincs benne semmi érdekes, előbb-utóbb pedig felötlik mindenkiben, hogy ez borzasztó szituáció és változtatni kellene. A változáshoz pedig mindkét fél kell – mert ha csak az egyik erőlködik, a másik pedig passzív marad, abból ellentétek és indulatok alakulhatnak ki.

Egy kapcsolatban a legkönnyebb a programokon változtatni, ami azt is jelenti, hogy az érzelmekkel még minden rendben van. Amerikai filmek tucatjai szólnak arról, hogy a kiszikkadt házasságot hogyan lehet megmenteni egy kis izgalommal, érdekességgel és vonzó programokkal. A nők ilyenkor változtatnak hajszínt és öltözködési stílust, és új varázst igyekeznek mutatni.

Egy kapcsolatban nem törvényszerűen jön el az unalom. Ha mindketten figyelnek arra, hogy az élet érdekes és változatos legyen, a kommunikáció színes és nem szűkszavú, a szexuális élet izgalmas és kívánatos, akkor nem kell tartaniuk ettől.
Ez persze állandó jelenlétet és pszichés erőfeszítést igényel, tehát idő- és munkaigényes, sőt olykor fárasztó is lehet. Ha valaki már úgy néz a párjára, hogy percekig kell töprengenie, mire meglátja azt, akibe beleszeretett, akkor viszont tenni kell valamit.

Az élet terhei és a fáradtság
Manapság az emberek nagy része napi 10-12 órát dolgozik rendszeresen. Az egzisztenciális szorongások, a félelem a munkahely elvesztésétől és a céges gondok mind-mind olyan terhek, amelyek stresszt okoznak. Vannak, akiknél ez inkább inspiráló, mert a szexualitást olyan területnek tartják, ami segít a feszültségek levezetésében, vagyis a hajszolt életforma nem írja felül a hajdani vágyakat. Azonban nem mindenki ilyen. Ha a krónikus fáradtság és a stressz nem oldható, akkor teljesen bezárkóznak, elfordulnak egyéb emberi kapcsolataiktól is, mert csak egyedüllétre vágynak. Ezekben a helyzetekben a szexualitás szinte teljesen visszaszorulhat, mert a kezdeményezések elmaradnak, s a fáradt bezuhanás színterévé válik az ágy.

Akik az utóbbi csoportba tartoznak, nem szembesülnek a valósággal, csak általában olyan későn, ami hónapokat is jelenthet egy lényegében „absztinens” állapotban. Erről a pontról újra megindulni, a kapcsolat szexuális részét restaurálni persze nehezebb, de meg kell tenni. Az élet sebessége és a terhek nem lesznek könnyebbek, úgyhogy érdemes azon elgondolkodni, megéri-e beáldozni ezt az érzelmileg oly fontos örömforrást. Ha egyenleget vonunk, a képlet nyilván azt mutatja majd, hogy figyelni kell a meghozott áldozatokra, vagyis érdemes törekedni arra, hogy teljes életet tudjon élni a párjával. A stresszoldás, a pihenés és az aktív mozgás sokat segíthet abban, hogy újra azt érezhesse valaki: a teste feletti kontrollt már nem engedi ki a kezéből. Nem véletlen, hogy ennyi potenciajavításról szóló hirdetés fut a médiában.

Nem valószínű, hogy a felnőtt korosztályok nagy része hirtelen szexuálisan inaktív lett, s ennek szervi okai vannak. Olyan lelki reakciót látunk, amit kezelni kell és érdemes, mert az örömforrások számát nem szabad csökkenteni.

Amikor a harag és a vádak állnak a háttérben
A nőre azt szokták mondani, hogy amennyiben sértődött, haragszik, megbántódott vagy bármi érzelmi problémája van, visszavonul a szextől. Ennek a hátterében olyan tudattalan érzelmi mechanizmusok állhatnak, melyek a másiktól való elzárkózáshoz vezetnek. Néhányan meg is fogalmazzák, „még mit nem, csak nem képzeli, hogy veszekedés után majd odabújok?!" Ha ez az érzés megjelenik, akkor vélhetőleg nem csak az aktuális feszültség van a levegőben, hanem mélyebb és nagyobb ellentét. A hónapokig, évekig gyűjtögetett sérelmek általában nem kerülnek felszínre. Az ilyen párok a látszatot remekül viszik, vagyis az élet homlokzatán nem látszanak a sérülések. Csak éppen az intimitás sérül vagy szűnik meg teljesen, mert már nincs elég érzelmi muníció kettejük között. Ha a férfi kezdeményez, általában elutasítást kap, s amennyiben ez rendszeressé válik, akkor egyre feszültebbé válik. Aki konfliktuskerülő karakter, az látványos veszekedéseket vagy kérdőre vonásokat nem csinál, csak „leszokik" arról, hogy férfiként közeledjen.

A baj az, hogy a meg nem beszélt sérelmek spontán nem oldódnak, hiszen minden apró részletben megbújhat az évek óta tartogatott panasz, harag. Ez vezethet el odáig, hogy a párkapcsolat inkább gazdasági közösséggé válik; ha pedig gyerekek is vannak, akkor nevelő közösséggé, amiben párkapcsolati érzelmek nem nagyon vannak. A hajdani pár helyett két megfásult ember teszi a dolgát, éli az életét – csak éppen örömtelenül.

Aki képes belátni, hogy ezzel az érzelmi attitűddel önmagát is megfosztja az örömtől és valójában szakadékot épít s nem kapcsolatot, annak adott a lehetőség, hogy mindezen változtasson. Aki viszont „úgy marad”, tehát nem mond le a harag és az ellenérzés élményéről, konzerválja ezt az állapotot. Sok házasság és hosszú kapcsolat kerül abba a helyzetbe, hogy megjelenik egy harmadik személy, „ami olyan, mintha valaki üres borospohárral a kezében összetalálkozna valakivel, akinek a kezében egy üveg bor van" (Mira Kirschenbaum)

Forrás: Diéta és Fitnesz