Ki, mit örököljön?
Kedves Ágnes! A végrendeletemmel kapcsolatban szeretnék öntől tanácsot kérni, hangsúlyozom: nem jogi értelemben. Két fiam van, mindketten családosak. A nagyobbik 210 kilométerre lakik, a kisebbik két utcára tőlem. Mindket¬tőjükkel jó a kapcsolatom, de értelemszerűen a kisebbikkel jóval többször találkozom.
A nagyobbik is meg-meglátogat, amikor kórházban vagyok, eljön, ünnepeken megajándékoz minket. Sajnos, ő nem nősült szerencsésen, a felesége egy kapzsi, rámenős nő. Ők ketten amúgy jól megvannak, de a menyem nem szokott eljönni hozzánk, legfeljebb évi három-négy alkalommal. A másik menyem viszont egy kis tündér, nagyon sokat segít nekünk, kiveszi a feleségem kezéből a munkát, és ha valami finomat főz, átugrik a kóstolóval, könyveket hoz nekem a könyvtárból, egyszóval: mintha az édes lányunk lenne.
Ezért nem tartom egészen helyénvalónak, hogy a nagyobbik fiam és az önző felesége ugyanannyit örököljön, mint a kisebbik fiam és a gyermekünkként viselkedő menyem. Sajnos, mindennek közeleg az aktuálissá válása, mert mindketten súlyos betegek vagyunk. Ugyanakkor félek, hogy haragot indítanék el a gyermekeim között, akik mindig jó testvérek voltak. Mivel a nagyobbik menyem biztosan nem tudna beletörődni a döntésembe. Legyek igazságos, vagy dugjam a homokba a fejem?
Üdvözlettel: Károly
Kedves Károly!
Nehéz ilyen súlyú családi ügyben állást foglalni egy kívülállónak, de ha a véleményemre kíváncsi, elmondom. Sok olyan levelet kaptam már, amelyben arról panaszkodik valaki, hogy a testvérét előnyben részesítették a szülei. Néha több évtizedes sérelmeket hordoznak magukban az emberek. Úgyhogy nagy sebet ütne nagyobbik fián, ha ezt végrendeleté¬ben is kinyilvánítaná.
A szülő javait a gyermekei öröklik egyenlő részben, és ez így helyes. Ebben nem játszhat szerepet, hogy a házastárs hárpia vagy nem. Levele alapján nem látom indokoltnak, hogy nagyobbik fiát büntesse, hiszen lehetőségeihez mérten ő is törődik szüleivel, jó gyermekük. És hadd tegyem hozzá: az, hogy fiai jó testvérek, megőrzendő érték, aminek örülni kell. A szülő ne hintse el a viszály magvát gyermekei között! Márpedig ez történne, ha megkülönböztetné őket. Az öröklés nem a menyekről szól. Ha azonban ki szeretné végrendeletében is fejezni háláját kisebbik menye iránt, ezt megteheti köszönő szavakkal, esetleg egy ajándékkal, ami kifejezetten neki szól, de nem érinti alapjaiban az örökséget.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes
