Kivételező apa

Mi hárman vagyunk testvérek, apánk két éve halt meg. Már azon csodálkoztunk, hogy egyáltalán van végrendelet, hiszen ilyen egyértelmű esetben erre nincs szükség. De még jobban megdöbbentünk, amikor azt olvastuk benne, hogy engem kiemelt apám a másik kettő rovására, és ők csak a köteles részt kapják.

Persze, ennek van előzménye is. Egészen a legutóbbi időkig igazságosan, egyformán kezeltek mindhármunkat, soha nem volt megkülönböztetés. Sajnálom, hogy ezt kell írnom apámról, de sajnos nagyon idős korára elvesztette a realitásérzékét, és mindenféle képzelt sérelmet ápolgatott a két húgommal szemben. Pedig semmivel sem voltak rosszabb gyermekei, mint én, és máig sem értjük, miért lovallta bele magát a sértettségbe, magyarázatot erre nem adott. Amikor elolvastuk ezt a furcsa végrendeletet, sápadtan néztünk egymásra. És akkor én kimondtam: tekintsük nem létezőnek ezt a végrendeletet. Így is történt. Házastár-sainkon kívül senki nem tud erről, és én hálás vagyok a feleségemnek, amiért azonnal egyetértett velem.

Tudom, hogy jogellenes volt, amit elkövettünk, de úgy érzem, az erkölcs és a testvéri szeretet felülírja a jogot. Elég baj az, hogy testvéreim keserűséggel gondolnak azóta is apánkra, bár szegény nyilván nem volt már igazán felelős a döntéséért. De mi megmaradtunk testvéreknek, akik közé semmi nem állhat.
Üdvözlettel: Kálmán

Kedves Kálmán!
Én is úgy érzem, hogy ebben a helyzetben emberileg az volt a helyes, amit ön tett. Jó érzés mai, anyagias korunkban ilyen történetet olvasni. De engedje meg, hogy túllépjek a konkrét eseten. Már többször is írtam arról, milyen rettenetes, akár életre szóló sebet ejt az emberben, ha egyik vagy mindkét szülője kevésbé szereti, mint a testvérét. Előfordul az is, hogy a családban „kineveznek” egy bűnbakot. Egészen szélsőséges esetben azt a gyereket verik, gyötrik, kínozzák, míg a többivel normálisan bánnak. Bár szerencsére nem gyakori az ilyesmi, de hétköznapi szinten előfordul. Ha a testvérek között van egy kevésbé sikerültnek tartott vagy nehezebben kezelhető gyerek, aki jobban idegesíti szüleit, már kész is a sóhaj: már megint a Pista! És ettől persze Pista csak még rosszabb, még idegesítőbb lesz, és egyre mélyül az árok. Erre figyelni kell, mert a szülőnek minden gyerekével egyforma mértékben kell törődnie. És akkor is szeretnie kell őt, ha néha nem is olyan könnyű…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes