Magányosok ördögi körben

Több mint ötezer ember bevonásával végzett magányosság-kutatást három amerikai egyetem. Kiderült: az elmagányosodott emberek jellemzője a megkeseredettség, a bizalmatlanság mindenki mással szemben. Többnyire kedélytelenek, lehangoltak, sötéten látják a világot: hajlamosak csak az elszomorítót, a rosszat észrevenni, és semmi jónak nem örülni.

A baj az, hogy negatív érzelmeiket környezetükre is kiárasztják, és aki nem tud kilépni a körükből, az elkapja a ragályt: maga is ilyen megkeseredett lesz. Így aztán mindannyian elszigetelődnek az egészséges társadalomtól, és a végén még hasonló sorstársaiktól is. A magányosság a nőket jobban veszélyezteti, mint a férfiakat. Közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában: így például megnövekszik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázata.

A megelőzésben a fiatalabb családtagok tehetnek sokat, akik ha az öregedés útján nem is tudják megállítani az idős hozzátartozót, a betegítő magányosságtól megvédhetik rendszeres látogatásukkal, netán otthonukba fogadásukkal.

Noha vannak és lehetnek is nehézségei az idősotthoni életnek, a közösségben, a hasonló helyzetűek, érdeklődési körűek társaságában élő öregeket a közösség jó eséllyel meg tudja óvni az elmagányosodástól, s mint ilyen, életmeghosszabbító tényező is lehet.