Keserű történetek

Ismerősöm vett egy házat, ahol addig egy kutya és három macska élt. Az elköltözők a kutyát elvitték, de a macskák házát csak eltüzelték. Ismerősöm azóta reggel és este eteti a cicákat, csak azt nem tudja, mi lesz, ha végre beköltöznek, mert neki meg egy termetes kutyája van, aki ugyan nem bántja a macskákat, de azok a puszta látványtól is világgá szaladnak majd. Már most betege az ügynek, hiszen végül rá maradt kiüldözi otthonukból a cicákat…
Na ugye, ez egy vidám történet. Itt van még egy.

A Kutyapostás szomszédságában lakik Brúnó, akit gazdája leadott ide, a bátyja házába. Igen ám, de a báty fél évet itthon, felet pedig külföldön él. Most éppen ez van: Brúnót egy nő látogatja, aki 2-3 napi tápot kiszór a földre, mellé tesz egy vödör vizet; ha éppen fagy, nincs szerencséje Brúnónak. A Kutyapostás esténként a kerítésen átdugva ad némi ennivalót, próbálja a drótok között kezét áterőltetve fülét, fejét vakargatni, de Brúnó egyre jobban magába zárkózik. Már alig jön elő, napokig, hetekig csak nézi a hideg faház oldalát. Próbáltam játékot adni neki – de Brúnó nem tudja mi az. Még soha életében nem kapott játékot…
Ez azért mulatságos, nem?

Muci néni pedig a napokban meghalt. És ott maradt Maci, a keverék. Azóta idegenek jönnek-mennek, akiket sem az utcabeliek, sem Maci még soha nem látott. Nem ismerik a szokásait, nem tudnak semmit róla, láthatóan nem Macival gondolják leélni életüket. Ha tehetné, azt hiszem, Maci sem… Csak hát ő már nem tehet semmit, Muci néni meghalt, kettejük közös történetét kiszámíthatatlan idegenek fejezik majd be…
Nevessenek, szépen kérem, nevessenek hát!

A szerelőnk, látva a Kutyapostás körülöttünk bóklászó berni pásztorát, egyszer csak azt mondja: az én kutyám meg öngyilkos lett. Afrikában dolgozott évekig, az akkor vásárolt kölyök farkaskutyával együtt költöztek a távoli országba. Évente mindig ugyanakkor és mindig pontosan hat hétre utaztak haza Magyarországra, erre az időre egy ismerős házaspárnál maradt a blöki. Ám amikor lejárt a megbízás, s az itthoni lakáskörülményeikbe nem tudták elhelyezni a közben hatalmasra nőtt német juhászt, úgy gondolták, jó lesz neki a hat hetekre addig is őt befogadó ismerős családnál. Így is történt, hazautaztak. Kilenc hét múlva csöngött a telefon: a kutya meghalt. Hat hétig semmi baja nem volt, de a hetedik hét első napjától nem fogadott el többé egyetlen falatot sem. Mert elhagyták, hát megszakított minden kapcsolatot az emberrel, s halálra ítélte magát.

Én meg írom, írom ezeket a vidám történeteket.