Menjünk végig a gyászúton!

Piroska és Miklós botrányosan elvadult házasságban éltek. Féltékenység, meg nem értés, bosszúvágy itatta át az életüket, és minden szerető szó, figyelmes gesztus kiveszni látszott belőlük egymás iránt. Ami maradt, azt az egyetlen lányukra testálták-zúdították, aki szegény gyakran a poklok kínját élte át egymásra acsarkodó szülei között.

Ez a szép és érzékeny lelkű lányka tizenöt évesen gyomorrákban meghalt. A temetés után mindenki úgy gondolta a faluban: Piroska és Miklós egészen biztosan elválnak, hiszen nincs, ami összetartsa többé őket. Nem így történt, a nagy, közös fájdalom összehozta a két embert, egymás vigaszai lettek. Szeretett kislányuk emléke átmosta őket: megbocsátottak, megbékéltek, és ma is együtt járnak ki a temetőbe.

Igen, a halál nagy traumája esélyt jelenthet arra, hogy valami jó is elkezdődjön – mondja Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichiátere, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke. Ez az első hazai szervezet, amely a gyászolók segítését, a gyász kérdéseinek vizsgálatát tekinti fő céljának. A szakember megerősíti: sok gyászoló életében megváltozik az értékrend, módosul a fontos és a nem fontos megítélése. Jellemző példával is szolgál: egy asszonyéval, aki a férjével éjt nappallá téve dolgozott azért, hogy minél több pénzük legyen. Csakhogy nem sokkal a nyugdíjas kora előtt a férj váratlanul meghalt, és az asszony egyedül maradt. A gyászt követő eszmélésében belátta: az egész életük a szerzésben és abban a (hiú) várakozásban telt, hogy ha majd egyszer mindenük meglesz… Nemhogy nem lett meg minden, de közben még a várva várt boldogság is elillant.

Pilling János úgy látja: a médiában már nem tabu a halál, az egyéni életekben, a baráti, munkahelyi környezetben azonban még gyakori, hogy hárítanak, nem akarnak hallani róla. A régi paraszti világban természetes volt a gyász, a gyászév. Ennek során a házastárs egyedül élt meg minden jeles évfordulót, amelyet korábban ketten ünnepeltek. Ez fájdalommal járt, de az így eltöltött egy év végül belenyugvást, megbékélést hozott. Napjainkban viszont, ha a család talán nem is, de a társadalom (a munkahely) azt várja el a gyászolótól, hogy mielőbb tegye túl magát a bánatán, és ne terhelje ezzel a környezetét. Ebben a türelmetlenségben persze sokkal kevésbé van mód és idő a tragikus esemény normális földolgozására.

Ami pedig bizony az egészségre is ártalmas lehet – figyelmeztet a pszichiáter. Mert a gyász maga ugyan nem betegség, de azzá válhat. Vizsgálati adatok tanúsítják, hogy a temetést követő időszakban háromszor gyakrabban mennek orvoshoz az emberek, mint korábban. A gyász idején megnövekszik a halálozási kockázat is: átlagosan négyszeresére nő a szívinfarktusok, a férfiak között pedig tizenhétszeresére az öngyilkossági kísérletek száma.