Mikor lép a király G4-re?

Semmit, felelem mindenkinek szárazon, a lényeg, hogy együtt leszünk, a torta úgysem marad el. „Szegény gyerek nem tehet róla, hogy január 4-én született” – mondja Laci, aki szerint igenis fontos, hogy egy születésnap emlékezetes legyen. Az ember korosodván is pontosan számon tartja, pláne ha még megvan, mit kapott a szüleitől a születésnapokon. Ha az ember mindig mindent eltenne, próbáltam ellenkezni, ki se látszana az ajándékokból. Nem lehet mindent megőrizni és gyűjtögetni.

Hiába, nem értem el vele semmit. Laci beállított egy míves sakk-készlettel. Gyönyörű, mesebeli figurák, élethű király és királynő, papi ruhába öltöztetett futó, sisakrostélyos gyalogok. Ez élete végéig értékes marad, mondogatta a sakkot mániásan kedvelő férjem boldog arccal, miközben bontogatta a szivacsba csomagolt álomszép figurákat. Olyan érzésem támadt, mintha magát lepte volna meg, de hallgattam. Viszont megkérdeztem, hogy mit csinál ezzel a kétéves gyerek?! Hát sakkozik! – hangzott a diadalos válasz. Kivel? – kérdeztem én. – Velem! Meg Boldóval! Egész életünkön át mindig csak sakkozunk, és boldog lesz tőle az életünk!

Aztán áttértem arra, mit szól majd hozzá, amikor a mi fiacskánk dührohamában hozzávágja a tálalószekrényhez az ólombástyát? Vagy – ismerve Boldó középkori katonai arzenálját – olyan harcot indít a világos a sötét ellen, hogy kő kövön nem marad a lakásban? Laci nem felelt. De viszonylag gyorsan belement abba, hogy a készletet Boldó kapja meg ősszel, az 5. születésnapjára, mivel ismeri már a figurákat. Addigra Bencó is beleszagol a sakk rejtelmeibe. „Még tovább ezzel a meseszép készlettel nem szabad várni – jegyezte meg morogva Laci –, nehogy már ötvenéves legyen, amikor átadjuk neki.”

És fegyelmezetten elautózott a játékboltba, hogy a sakk helyett háromkerekű biciklit vásároljon a kétéves gyermekünknek...