A szegénység egész életre meghatározó

A jelenség, amit amerikai kutatók a „szerencsétlenség biológiájának” hívnak, a gyermekkori szegénységből eredeztethető. Thomas Boyce, a British Columbia Egyetem kutatója szerint ugyanis az agyi és idegrendszeri fejlődés kritikus időszaka az az első néhány év, ami a gyermek későbbi viselkedésére, szociális és érzelmi jólétére jelentősen kihat.

A kutatók ezerötszáz 1968 és 1975 között született gyermeket vizsgáltak folyamatosan négy évtizeden keresztül, figyelemmel kísérve a családi kassza lehetőségeit a gyermekkor idején – a későbbiekben pedig azt, hogy kinek hogyan alakult az élete és karrierje. A különbségek megdöbbentőek!

Kiderült: a szegény gyerekek – azokhoz a társaikhoz képest, ahol a család bevétele elérte a szegénységi küszöb kétszeresét – minimum két évvel rövidebb időt töltöttek tanulással, 451 órával kevesebbet dolgoztak egy-egy évben és fele annyi pénzt kerestek. Ráadásul körükben sokkal jellemzőbb a rossz egészségi állapot, az elhízás, a szorongás.

Az is kiderült, hogy a szegénységben felnőtt férfiak körében kétszer annyi törvénysértésre és letartóztatásra került sor, a nők között pedig hatszor többen szültek házasságon kívüli gyermeket.

A kutatás egyértelműen rávilágítottott arra, hogy milyen jelentőségű feladat a szegény családok támogatási rendszerének átgondolása. Mindenképpen elő kell segíteni, hogy a szegény gyerekek jobb esélyekkel induljanak a nagybetűs életben, ahol képesek lesznek arányában többet keresni. Ezzel kevésbé szorulnak rá az állami segítségre, s így a korábban adott támogatás akár többszörösen is megtérülhet.