Minden lében hét kanál öregek

Hál’ istennek, egészséges és eleven kis kölykök, de a nagyobbik erős testvérféltékenységgel küzd, a kicsi meg most kezdi próbálgatni az akaraterejét. Így hát egy napi bevásárlás a boltban igencsak leizzasztó tevékenység. És időnként hisztivel jár. Előfordul, hogy a nagyobbik megmakacsolja magát, és meg akar vetetni valamit. Egy-egy Túró Rudit vagy kiflit kapnak, de ezen felül nem veszek meg mást. Általában el is fogadják ezt a szabályt, de a nagyobbik néha megbokrosodik és cirkuszt csinál. Néha a kicsi is csatlakozik hozzá, elismerem, elég rémes. Ha hagyom őket és nem reagálok, néhány perc alatt lecsillapodnak.

Persze, csak ha az unatkozó idős nénik vagy bácsik be nem avatkoznak. Megkaptam már, hogy milyen anya vagyok, amiért hagyom bőgni a gyerekeimet, sőt tegnap az egyik édeskés modorban felajánlotta, hogy ő szívesen kifizeti a Réka által markolászott savanyú cukrot (!), ha nekem nincs módomban. Néhány napja azt mondta egy bácsi, hogy ő bizony jól elverné a fenekét az ilyen akaratos gyereknek. A múltkor meg egy néni kioktatott a gyereknevelésből. És így tovább. Eddig még nem válaszoltam gorombán, de most úgy érzem, a legközelebbi hívatlan Makarenkót elküldöm valahova… Tessék mondani, miért gondolják úgy az idős emberek, hogy kéretlenül be kell avatkozniuk idegen családok élethelyzeteibe?

Üdvözlettel: Egy mérges kétgyerekes

Kedves mérges fiatalasszony!
Akár hiszi, akár nem, jót akarnak. Nem érzik beavatkozásnak, ha szólnak, hanem inkább segítségnek, tanácsadásnak. Ezért semmiképpen sem érdemlik meg a „valahova” küldést. Más kérdés, hogy alapszabály: kéretlenül tanácsot ne adj, még saját felnőtt gyerekeidnek sem, nemhogy idegeneknek. Persze, az ember kívülről könnyebben átlát egy krízishelyzetet, mint aki éppen benne van. De elhiheti minden kéretlen nevelő, hogy ilyen esetben minden kotnyeleskedés csak olaj a tűzre. Egyébként úgy látom, ön jól oldja meg a bolti hiszti problémáját.

Amúgy meg nem is erről szól valójában a levele. Ez a generációs meg nem értés példája mindkét oldalról. A beszólogató nénikék nem hiszik el, hogy egy kétgyerekes anyuka meg tud oldani egy tipikus nevelési helyzetet. (Ha meg nem, akkor az is az ő problémája.) A fiatal anya pedig nem hiszi el, hogy az öregeket nem a rosszindulat vezéreli. Talán több empátia kellene mindkét részről…

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes