Mit egyen a kutya?

Levélírónk Morzsa kutyája ezzel szemben bár sokszor kap tápot is, de „nagyon szereti a főzött csirkemellcsontot, aztán ne is beszéljünk a süteményről!” Vagyis úgy véli, hogy a kutya is igényli a változatosságot, még a tányérjában is. Hát akkor szóljon most a kutyusok táplálásáról a heti Kutyaposta.

És hadd meséljek első (fél) kutyánkról, Pennykéről. (A fél azt jelentette, hogy Penny egy idős házaspár „egész” kutyája volt, aki aztán egyre többször vendégeskedett a Kutyapostáséknál, hogy aztán, egy idő után, gyakorlatilag megosztoztunk Pennyke idején, ő pedig rendkívül élvezte, hogy immár kétcsaládnyi imádója lett…) Nos, Penny, aki egyébként egy tündéri cocker spániel volt, a fentebb említett állatorvos által is igazolt egyenmenüt kapta, egész addig, míg a Kutyapostásék kezükbe nem vették a táplálását…

Íme a heti egyenmenü receptje. Végy hét darab kisebb (két-három decis) lekváros üveget, azt töltsd fel marhahúslevessel. A kifőtt kilónyi marhahúst felkockázod, és elosztod az üvegekbe, amit ezután lezársz, s beteszed a hűtőbe. Amikor előveszed, s kicsit felmelegítve kiöntöd a tálkába, teszel hozzá kétkanálnyi korpát, egy lereszelt nyers sárgarépát, vágsz hozzá friss salátát, esetleg valami más zöldséget (zöldbabot például, de lehet egy kevés konzervkukoricát is); kétnaponta egy tojássárgáját.

Hát ezt ette Pennyke, és azt kell mondjam, soha semmi baja nem volt. Az egyenkajának egyébként további áldásos hatása, hogy a kutyusok széklete is állandó, úgy mennyiségileg, mind szilárdságilag, amely utóbbi tulajdonság minden olyan kutyás szemében igen fontos, aki felszedi az utcára került kutyagumit. (Márpedig felszedjük, igaz?)

Ezzel szemben jelenthetem, hogy amikor Pennyke tálkájába első ízben csempésztem mákos tésztát, gyanakodva nézegette az ismeretlen állagú anyagot, de ahogy beledugta a nyelvét, mint aki nem hisz a szemének, visszanézett rám, és úgy falta föl a tésztát, hogy komoly veszélybe került a tálka épsége is…

Mi következik mindebből? Helyes és kényelmes megoldás a kutyánk méretéhez és korához beállított táp vagy egyenmenü, főleg, ha abban minden jó és szükséges megtalálható, így például az allergia is elkerülhető. Sokan viszont ragaszkodnak a házi koszthoz. Ez is helyes, ám a kulináris élvezetek nyújtása mellett feltétlenül ügyeljünk a tápokban már eleve megtalálható nyomelemek, például a vitaminok, ásványi anyagok pótlására is. Akár így, akár úgy – jó étvágyat mindkettőhöz!