Szükség van-e fejlesztésre gyermekkorban? 5.

13-15 hónapos kor
Egyéves kor után a kisgyermek már lassabban nő. A babák nagy része ilyenkor már tud pohárból egyedül inni, ügyesen használja a kanalat.

Egyre önállóbban jár, több lépést tesz meg már egyedül. Eleinte terpesztett lábbal megy, a karjával egyensúlyoz. Ritkán esik el, már képes lehajolni, felvenni a földről valamit, képes hirtelen megállni. Tud térdelni, kapaszkodás nélkül leül. Egyre bátrabban próbálgatja a lépcsőzést, de még segíteni kell neki.

A kedvenc játéka többnyire olyan, amit maga után húzhat vagy tologathat. Keze egyre ügyesebb, tudja forgatni a csuklóját. Ceruzával, krétával rajzol, firkálgat. Színes kockából tornyot épít, egymásba helyezi az építőelemeket. Babázik, autót tologat, tehát a játékokat funkció szerint használja. Élvezi a közös játékot, a „mamát” és a „papát” jelentéssel használja, s egyre több szót mond.

A tükörben felismeri magát. Elkezdődik a „nem” korszak. Miután hangadással, mutogatással egyre határozottabban fejezi ki a kívánságait, előfordul, hogy dührohamot kap, ha valami nem az elképzelései szerint történik.

16-18 hónapos kor
A korszak elején még bizonytalanul lépcsőző gyerek másfél éves korára gond nélkül lépked felfelé és lefelé, viszont még vigyázni kell rá. Mindenre fel akar mászni, szinte nincs akadály előtte. Szívesen labdázik, s ahogy zenét hall, táncolni kezd. Futni még nem tud, de elég gyorsan szedi a lábait, szeret rohangászni. Másfél évesen pár lépést hátrafelé is megtesz, s remek játéknak találja ezt az új tudományt.

Utánozza a mamát és a papát: eteti, ringatja a babát, a műszaki cikkeken csavargatja a gombokat, megtanulja használni a villanykapcsolókat. Különféle csoportokba rendezi a játékait, aminek a rendhez nem sok köze van. Az egyszerűbb ruhadarabokat megpróbálja egyedül levenni.

Ha valaki szomorú, vigasztalni próbálja. Megjelenik a féltékenység: ha a mama a testvérét, idegen gyereket simogatja, odamegy ő is, igényli a törődést. Ha nem sikerül magára vonnia a figyelmet, dühös lesz és verekedni kezd. Eljátszik a kortársaival, de még nem együtt játszanak.

A könyveiben már nem csak a képek érdeklik, figyel a mondókákra, rövid versekre is. A dalokat hallás után dúdolja. Sokszor képes végiglapozni egy könyvet, ragaszkodik ahhoz, hogy többször is elmondják neki ugyanazt a mondókát.
Másfél éves korára a szókincse akár negyven szóból is állhat, de ha csak négy-öt szót ismer, akkor sem kell aggódni.

Sorozatunk következő darabját március 3-án,, szerdán 15 órakor olvashatják honlapunkon!