A pletyka is gyógyíthat?

Amerikai főiskolai pszichológusok kutatásai megállapították, hogy ártalmatlan locsogással-fecsegéssel enyhíthetünk stresszes életünkön. Ezzel egyúttal megnyugtathatjuk háborgó lelkiismeretünket, mivel a szakemberek kijelentették: a pletyka a társadalmi pozíció fenntartásának és a kapcsolatok ápolásának eszköze. A hovatartozás tudata kulcsfontosságú a lelki egészség megőrzésében, tehát lennie kell egy kisebb baráti körünknek, ahol a könnyed híreket kicserélhetjük, s amin, ha a helyzet úgy hozza, jókat nevethetünk.

Bármilyen hihetetlen is, a férfiak legalább annyira pletykaéhesek, mint a nők – noha az utóbbiak inkább locsognak, míg a teremtés koronái többnyire némán fogadják a híreket, hogy aztán adandó alkalommal – többnyire férfiak alkotta – másik társaságban továbbadják a hallottakat.

Érdekes megállapítása a vizsgálatnak, hogy szívesen hallunk elmarasztaló híreszteléseket a társadalmilag felettünk álló személyekről. Főként akkor, ha életminőségünk vélt vagy valós romlása azzal a személlyel függ össze, akiről hírt hallunk vagy terjesztünk.

Egyszersmind a kritikus, de nem rosszindulatú pletykák léte megkönnyíti, hogy felfedezzük, kiigazítsuk, továbbadjuk, megerősítsük azokat a szabályokat is, amelyek hatására nem kell magunkba fojtani a frissen szerzett híreket, miközben ügyelhetünk rá, hogy másokat ne alázzunk meg. Ehhez nélkülözhetetlen az egészséges személyiség, az önkontroll, s annak szándéka, hogy másoknak semmiképpen se kívánjuk a kárát.

A kutatásban részt vett pszichológusok szerint a pletyka jó alkalom arra, hogy összemérjük magunkat másokkal, ami nem csak a „fű alatti” információkra igaz, hanem arra is, mennyire vagyunk tekintettel a többiekre. Az örökké fecsegő, pletykálkodó, szinte már károgó emberek ugyanis nem arról állítanak ki bizonyítványt, akiről össze-vissza fecsegnek, hanem saját magukról. Ezért nem mindegy, hogy mikor, kinek, mit, hogyan mesélünk.