Állatok ügyvédje

Ő Antoine Götschel doktor, aki azt vallja, az igazságszolgáltatásban szót kell emelni azokért is, akik maguk nem tudnak kiállni önmaguk védelmében. Bár a Kutyaposta terjedelme kizárja, hogy még csak érintőlegesen is áttekintsük az állatvédelem helyzetét a világban, azért néhány szót tán érdemes erről is szólni, leginkább azért, lássuk, mi magunk hol is tartunk…

A kezdet: az 1815-ben lezajlott waterloo-i csata után hét évvel az angol képviselőház elfogadott egy törvényt a háziállatok védelméről. Az indokot az szolgáltatta, hogy felháborító állapotok uralkodtak a mészárszékekben, hogy büntetlenül működtek macskanyúzók, és hogy a kocsisok túlterhelték az amúgy is „kizsákmányolt” lovakat. Ám a törvény végrehajtása már senkit sem érdekelt. 1824-ben egy Arthur Broome nevű lelkész néhány barátját és a törvény beterjesztőjét, az ír származású Richard Martint meghívta a Piccadilly közelében lévő Old Slaughter’s kávéházba, hogy megbeszéljék, miként lehetne a törvény előírásait betartatni. A jelenlevők a korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint elhatározták, hogy minden eszközzel, szóban és írásban, sőt a szószékről is felhívják az emberek figyelmét a kiszolgáltatott állatok védelmére. Megalakítottak egy bizottságot, amelynek feladata a törvény előírásainak betartatása és ellenőrzése volt. Tiszteletbeli titkárrá Broome tiszteletest választották; így jött létre a világ első állatvédő társasága, Londonban. Ám sajnálatos módon az immár hivatalosan bejegyzett „Társaság az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenkedések ellen” nevű egyesület több mint háromszáz font adósságot gyűjtött össze, ezért aztán bezárták az irodát, elbocsátották a fizetett állatvédő felügyelőt, és visszatértek a kávéházi gyűlésezésekhez.

Egészen addig, amíg egy kofát perbe nem fogtak, aki kegyetlenül bánt a szamarával. A tárgyaláson a városatyáknak sehogy sem akarózott ítéletet hozniuk, hiszen csupán egy négylábúról volt szó. Ekkor Martinnak zseniális ötlete támadt: behozatta a sebekkel tarkított szamarat, és élő bizonyítékként a bíróság elé vezette. A kofát megbüntették, az esetet megverselték és megénekelték, sőt meg is festették. Ez volt az állatvédelem első propagandakampánya, aminek a hatására nemcsak Nagy-Britanniában, hanem Franciaországtól az Egyesült Államokig a világon mindenütt alakultak állatvédő társaságok.

Az óceán túlfelén, New Yorkban egy volt diplomata, Henry Bergh nevéhez fűződik az amerikai állatvédő egyesület megalakítása. Neki is szembe kellett néznie a váddal: miért nem inkább az embereket, a gyerekeket védi – de erről majd egy hét múlva olvashatnak.