Amikor luxus a reggeli

A tajvani gyerekek étkezési szokásait vizsgáló kutatás szerint az alacsony jövedelmű tajvani családok gyermekeinek kéttizede nem kap minden nap reggelit, vagy ha mégis, akkor sem jutnak elég gyümölcshöz és zöldséghez. Ugyanakkor a gyerekek egyötödének vacsorát sem tálalnak minden nap.

Hazánkban sem kedvező a helyzet, bár ma még nincsenek pontos adatok arról, hány gyerek nem jut elegendő táplálékhoz. Egyes felmérések szerint ez naponta körülbelül húszezer gyermeket érint, akik közül sokan csak az iskolában kapnak enni, így a hétvége és az iskolai szünetek veszélyeztetett időszaknak számítanak. Ferge Zsuzsa szociológus szerint a tartós éhezés ma Magyarországon 100 családból 2-3-at érint, ami nagyjából 200-300 ezer embert jelent.

– Az ELTE Társadalomtudományi Kar kutatóműhelyeiben és az MTA Gyerekprogram Irodájában több olyan adatfelvétel is történt az elmúlt 8-10 évben, amelyben vizsgáltuk a gyerekek mindennapi, alapvető szükségleteinek kielégítettségét – nyilatkozta Darvas Ágnes, az ELTE TÁTK szociálpolitikai tanszékének oktatója. – A napi háromszori étkezés a szülők elmondása alapján a szegénységben élő gyerekek 3-4%-nak nem biztosított. Gyakorlati tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a gyerekek egy része télen-nyáron éhesen érkezik a nap bármely időszakában meghirdetett programokra. Tehát iskolaidőben és szünidőben egyaránt alapkövetelmény, hogy a hátrányos helyzetben élőket célzó gyermek- és ifjúsági programokon legyen tízórai, uzsonna és gyümölcs.

Darvas Ágnes állítja: a bölcsődei-óvodai-iskolai közétkeztetés a nélkülözésen csak részben segít. Véleménye szerint a hétvégi és szünidei helyzet teljesen megoldatlan, s ugyanígy azoknak a gyerekeknek a helyzete is, akik még nem járnak ilyen intézményekbe. Ez pedig a hátrányos helyzetű településeken sokszor azt jelenti, hogy a gyerek 4 éves koráig kizárólag a családra nehezedik az a feladat, hogy a szűkös jövedelemből fedezze a gyerek rendszeres étkezését.

A szakértő hozzátette: a reggeli-ebéd- vacsora ténye még közel sem elegendő: A táplálkozás minősége legalább ilyen fontos lenne, ebben azonban a közétkeztetés sem igazán hatékony. A rugalmasabb megoldások alkalmazását – valódi gyerekmenü, helyi termelők, házias konyha stb. – a gyerekek étkezési szükségleteire vonatkozó ismeretek figyelembevételének hiánya, a gazdaságossági szempontok prioritása – olcsóbb közös konyhát működtetni a gyermek- és a szociális étkeztetésnek –, illetve a közétkeztetés merev szabályozása egyaránt nehezíti.