Csecsemők életét menti a Gólyahír

A Gólyahír Egyesület jóvoltából az elmúlt kereken egy évtizedben négyszázhatvan gyereket juttattak örökbefogadó szülőhöz – tudjuk meg Mórucz Lajosné elnöktől. Az egyesület nem csupán a csemetére vágyó, meddő párokon kíván segíteni, hanem a bajba jutott terhes nőkön is.

Ha a kétségbeesett kismamák feltárcsázzák a Gólyahír minden megyében fellelhető önkénteseinek számait, segítséget kapnak ahhoz, hogy megszülhessék a babát. Így nemcsak az abortuszok, de az esetleges csecsemőgyilkosságok számát is csökkentik. A kismamák kiléte titokban marad, s ha nincs hol lakniuk, az egyesület krízisszállóján tölthetik a várandósság utolsó hónapjait. Szülés után pedig, ha úgy döntenek, az ajánlkozó családoknak adhatják át a kicsit.

Azok a gyermekre vágyó párok, akik a Gólyahírhez fordulnak, a nyílt örökbefogadás lehetőségével élve, általában már a kórházból elvihetik a kicsit. Így az újszülött néhány napos korától hozzászokhat az őt gondozó, dédelgető szülőkhöz. Ez is megkönnyíti, hogy az örökbefogadók úgy kötődhessenek a kicsihez, mintha a saját vérük volna. A Gólyahír elnöke, aki védőnő, nem tud olyan esetről, hogy a segítségükkel szülővé lett házaspárok utóbb megbánták, felbontották volna az örökbefogadást. Az egyesület tagjai követik a kicsik sorsát: a gólyahíres családok legközelebbi országos találkozójára, melyet június elején tartanak, elvárnak minden örökbefogadójukat, a csemetékkel együtt.

Az egyesület segít a szülőknek, hogy megoldják azokat a nehéz kérdéseket, melyeket a helyzetük felvet. Hogyan mondja el egy örökbefogadó a kisebb-nagyobb gyerekének, hogy nem ő a vér szerinti anyja, apja? Mórucz Lajoné elújságolta: nemcsak a már sikeres „gólyamesék” sorozatot adják ki könyvben, de legközelebb olyan kiadványt jelentetnek meg, mely éppen ezekre az imént említett kényes kérdésekre ad feleletet. S a hitelesség garanciája: a szerzők maguk is örökbefogadók.