Kulcs a kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz

A barátságos és szeretetteljes kapcsolatteremtés lényege az erőszakmentes kommunikáción (EMK), párbeszéden alapszik, amit dr. Marshall Rosenberg amerikai klinikai pszichológus fejlesztett ki. A könnyen elsajátítható elméletnek számos hazai követője akad, akik tanfolyamokon oktatják az emberek közt elvárható, eredményes viszony megteremtését.

A lélekgyógyász megfigyelte, hogy egyesek ugyanarra a cselekedetre durvasággal, míg mások szeretettel reagáltak. A professzor az utóbbi módszer elkötelezett híve lett, aminek gyakorlásához és átadásához – tanítványai egybehangzó véleménye szerint – rendkívüli képességekkel rendelkezik.

Nézzünk körül a környezetünkben! Miként viselkedik velünk a párunk vagy a főnökünk? Megengedhető-e az a hangnem, véleménynyilvánítás, amit naponta el kell tűrnünk, míg mi magunk szelíd „gerle” módjára viselkedünk? Miért mi leszünk a kétségbeesettek, a szorongóak, a stresszesek? A magunk helyes és nyugodt viselkedése előbb-utóbb példaként szolgálhat a másik számára is. Fontos, hogy ha velem agresszíven, kioktató, megalázó stílusban beszél a főnököm vagy a kedvesem, akkor is igyekezzek békés maradni, miközben nyugodt hangon tudassam: ezt soha többé nem teheti meg. Bátran álljak ki a véleményem mellett és tisztázzam: mit és miért nem vagyok hajlandó eltűrni a jövőben.

Mindez egyáltalán nem mindenki számára kézenfekvő, mivel már az óvodában arra tanítják a csemetéket, hogy ne sírjanak, ne panaszkodjanak, ne fecsegjenek, ne kérdezzenek, ne akarjanak mindent tudni. Máskor meg azzal zsarolják őket, hogy milyen szomorú lesz anya, ha a csemetéje nem eszi meg az utált spenótot, vagy apa negmérgesedik, ha nem hagyják őt meccset nézni. Megesik, hogy a gyermek büntetés kap, ha az akaratát a legtermészetesebb módon szeretné érvényesíteni . A kicsi lelki élete ezzel megpecsételődik, s a sok elfojtás miatt zárkózott, netán éppenséggel agresszív – vagy mindkettő – lesz, semmint nyitott és szeretetteljes. A gyerek olyanná válik, amilyenné nevelik!

Amennyiben a szülő nem ismeri fel és nem ismerteti meg az utódaival a szükségleteit, s ha a lehetőségekhez képest ezeket nem elégítik ki, akkor szorongásba torkollhat a nevelés. Ennek pedig szinte egyenes következménye a felnőtt kori erőszakos, másokat elnyomó viselkedés és társalgási stílus.

Az erőszakmentes kommunikáció lényege tehát abban áll: hogy miképpen találjunk utat a belső békéhez, a nehéz helyzetek kezeléséhez, a másokkal való kapcsolattartás kiegyensúlyozott, szeretetteljes kialakításához és megtartásához. Az ehhez vezető út azon alapul hogy magunkat mennyire fogadjuk el, hogyan szeretjük, mire értékeljük. Az örökös leértékelés „ragadós”, amitől nem csak a környezet, de mi is rosszul érezzük magunkat.

Annyira vagyunk képesek másokkal szeretetteljesek és megértőek lenni, amennyire önmagunkkal is megtesszük.