A jelentős változás oka Fánika, a talált és befogadott kutyalány, aki megérkezte óta azonnal és módszeresen nekilátott a kert feldarabolásához. Likak, lyukak, árkok jelezték, merre halad a kislány; szorgalmára jellemző, hogy sajnálatos szenvedélyével még a kemény téli napokon sem hagyott fel, még akkor sem, amikor kiserkent a vére a fagyott rögök miatt.
És nem tudom, meséltem-e már Lukács barátomról, aki két kutyát tart, és azt hiszi, hogy egy rendben tartott, kertes házban él. Kár, hogy a kutyák ezt nem tudják, így hát Lukács barátunk telke sár és kupac; a lövészárkok frissen átadott autópályáknak tűnhetnek a dombormű mellett. A kihívott kutyaprofesszor javaslata így szólt: Lukács úr, akinek két kutyája van, és szép kertet szeretne, az nézze a tévét. Ott mindig talál szép kertekről készült műsort…
Vagyis hát, miért ásnak a kutyák? Nos, az ásási szenvedélynek sok oka lehet. Legáltalánosabb a nyári hőség, ilyenkor szinte minden kutya kapar magának egy hűsölésre alkalmas nagyobbacska gödröt. Ennek oka, hogy nem tudják hűteni a testüket, csupán csak a talpukon izzadnak, az meg ugyebár elég kis felület egy egész kutyához képest. Ezért aztán marad a lihegés, amikor a nyelvükön (is) átáramló vért hűtik. Vannak ebek, amelyek unaloműzésből mennek föld alá, s vannak, amelyek a korábban eltemetett kaját, játékot ássák ki és vissza. (A legszebb, hogy gyakran elfelejtik a dugihelyet, ami természetesen újabb és újabb kutatófúrásokat jelent majd.) Ha a kertben vakond tanyázik és nekünk valamilyen kotorékebünk, terrierünk vagy tacskónk van, ugyancsak búcsút inthetünk fűnek, virágnak.
A vidéki házakban a megoldás általában az volt és ma is az van, hogy elkerítik a különböző funkciójú udvarrészeket, ahová a kutya be sem teheti a lábát, hogy a már sokszor átkoztatott kutyaláncról ne is beszéljünk! Ez a módi a városi kertes házakban nem dívik, egyre többen törekednek igényes és ápolt kert kialakítására. Úgyhogy meg kell próbálnunk valahogy leszoktatni ásási szenvedélyéről kutyatársunkat.
Mint minden esetben, itt is az a leghatásosabb, ha kiskorában kezdjük a nevelést, egy öregedő, szenvedélyében megrögzött ásógéppel már nehezebb a dolgunk. Általában kétféle megoldás kínálkozik: valamivel lefedjük vagy beültetjük az általa felásásra ítélt területet, amikor persze előfordulhat, hogy ezzel csak újabb kihívásra ösztönözzük őkelmét, vagy az okos enged elve alapján átadjuk neki a kertrészt. Meglehet, egyszer még olajat talál…