Peugeot Partner 1.6 HDi: nehéz helyzetben

A kutya ott van elásva, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság álláspontja szerint, ha a szállítható személyek tömege nagyobb, mint a rakomány, akkor az autó személygépjárműnek minősül. Hiába szerepel a forgalmiban, hogy tehergépkocsi, hiába van hozzá menetlevél, ez a jármű regisztrációsadó- és áfaköteles. Az ára pedig csaknem 5 millió forint  – ugye, ez nem hangzik olyan jól?

Sajnos így elveszti értelmét a dolog, pedig nem rossz találmány a duplakabin, pláne az összecsukható üléssorral. Arra ne készüljünk, hogy hátul bárki kényelemesen ülhet, mivel a lábhely minimális, a háttámla pedig merőleges az ülőlapra. Ha nem dolgoztak rendesen a melósok, akkor büntetésnek jó lesz – egyébként nagyon jó könnyen összecsukható. Ilyenkor a normál állapotban 2,4 köbméteres raktér még egy köbméterrel megnő.

Kívülről is változott, de alig: az utcán nem veszik észre, csak a duplakabinos Partner fanklub alapító tagjai, s ők is csak közelről. A standard fehér szín is hangsúlyozza, hogy munkára termett. A magas üléspozíció kellemes, jól átlátni a forgalmat. A körkörös kilátás viszont meglehetősen korlátozott: a hátsó ablak is elég kicsi, parkolóradar pedig nincs, pedig a kormánytól balra van (volna) neki gombja. Ilyen vakkapcsolót még nem láttam: világít, nyomkodható, teljesen valódi hatást kelt.

A kocsi belseje egyébként elég egyszerű, légkondi és elektromos ablak volt benne, meg nagyon hasznos elektromos csomagtér nyitás-zárás – de ezt leszámítva puritán, teherautós. Ahogyan a hangszigetelés is: az első ülések felett még van szigetelés de a hátsó ülések fölé már nem jutott, úgyhogy van zörgés, ami nagy sebességnél nem kellemes, kicsit olyan, mintha a raktérben ülnénk. A tolóajtókon könnyű a beszállás hátra a már említett szűkös, összecsukható üléssorra. Az 1.6-os HDi motor a 90 lóerős erősebb verzió, kellemesen kulturált, 6 literes fogyasztás mellett nem volt idegesítően lassú – ennyi legyen is elég a kisáruszállítóba.

Kiadónk régóta használ egy Partnert, a nyolcéves fehér furgont jól ismerjük. Mindenféle baja van: néha tíz percig azt mutatja, hogy felforrt a hűtővíz, a központi zár félévente beadja a kulcsot, s az izzók is sűrűn kiégnek. De porig pakolva is tisztességesen húz és keveset fogyaszt, fő alkatrészeihez – motor, futómű, váltó – nem kellett még nyúlni.

Valahogy így látom az új Partnert is: nem tökéletes, mindig van vele bosszúság, mégis jó választás gazdáknak, kisvállalkozóknak. Ez a járgány teherautó, nem személykocsi, ez egyértelműen kiderült. Nagy kár, hogy a törvények másképp gondolják, mert ennyiért azért nagyon drága. A rövidebb verzió ugyanezzel a motorral, az első sorban három üléssel 4 millió mínusz áfa, a kifutó generáció pedig Partner Origin néven újabb félmillióval kevesebb. Nem kérdés, hogy népszerűek lesznek nálunk.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!